Igehely: Neh 5:1-8; Kulcsige: Neh 5:7a „És miután magamban meghánytam-vetettem a dolgot, felelősségre vontam az előkelőket meg az elöljárókat, és ezt mondtam nekik: Kiszipolyozzátok honfitársaitokat!”
A szükségben levő nép egységét belső feszültségek kezdték ki. Zálog alá, majd eladásra kerültek földjeik, kölcsönt kellett felvenniük adóik kifizetésére, és ami a legsúlyosabb, rabszolgaságba kellett adniuk gyermekeiket tehetősebb honfitársaiknak.
Igehely: Neh 4:9-17; Kulcsige: Neh 4:14 „Ezért bárhol vagytok, ha a kürt hangját halljátok, gyűljetek ide hozzánk! Istenünk harcol értünk!”
A Nehémiás által vezetett helyreállító munka eredményeként a kőfal félmagasságban elkészült, mivel a nép nagy kedvvel dolgozott. Ez nem tetszett Isten népe ellenségeinek.
Igehely: Neh 4:1-8; Kulcsige: Neh 4:8 „Majd szemlét tartottam, és eléjük állva ezt mondtam az előkelőknek, az elöljáróknak és a nép többi részének: Ne féljetek tőlük! A nagy és félelmetes Úrra gondoljatok, és harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségeitekért és otthonaitokért!”
A félelem egy olyan láthatatlan kötél, amely által az ellenség egész életedben vezetni fog. A félelemkeltéshez nincs szükség rettenetes dolgokra, inkább mindennapi kis adagokra, és a félelem kötele lassan olyan vastagra nő, hogy akit megfogott, nem képes azt elszakítani.
Igehely: Neh 3:28-38; Kulcsige: Neh 3:35b „Csak hadd építsenek! Hiszen ha ráugrik egy róka, az is ledönti azt a kőfalat!”
A jónak nem mindenki tud örülni. A gonoszság, önzés, irigység vagy féltékenység miatt az építőket mindig támadások érik. Ezek emberek által történnek, viszont az ellenség mindig ugyanaz: az ördög.
Igehely: Neh 3:13-27; Kulcsige: Neh 3:20 „Utána Bárúk, Zakkaj fia épített buzgón egy másik részt a szöglettől Eljásíb főpap házának a bejáratáig.”
„Ő utána Bárukh, Zakkai fia javítgatott buzgósággal.” A kőfal emelkedik folytonosan és folyamatosan. A folytonosság vízszintesen látszik meg, a folyamatosság pedig függőlegesen. Mikor Isten közbelép egy ember vagy egy nemzet, egy gyülekezet vagy egy közösség érdekében, ott változások történnek.
Igehely: Neh 3:1-12; Kulcsige: Neh 3:5 „Ezek mellett a tekóaiak építették a falat. Előkelőik azonban nem hajtották a nyakukat uruk szolgálatába.”
Nem elég terveket szőni, nagy ígéreteket tenni, álmodozni. Mikor eljön az idő, fel kell állni, és munkához kell látni. A tékozló fiú a moslékos vályúnál észrevette nyomorúságos helyzetét és tervezett: elmegy az atyjához, elmondja, hogy vétkezett, és kérni fogja, hogy fogadja őt vissza.
Igehely: Zsolt 39:1–14; Kulcsige: Zsolt 39:5 „Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!”
Nagy kegyelem, hogy az ember megszólíthatja Teremtőjét az élet bármelyik szakaszában. Feltehetjük neki azokat a kérdéseket is, amiket senkinek nem mondunk el, de ott vannak bennünk. A zsoltáríró megkérdi: „meddig tart napjaim sora?” Látva a földi élet rövidségét, sok nyomorúságát és mulandóságát, ezt vallja: „egyedül benned reménykedem.” Kiben reménykedünk mi? Azokban, akik körülvesznek minket? Talán a vihar elmúlásában? Az Úr Jézus mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn 16:33).