Igehely: ApCsel 7:37-43; Kulcsige: ApCsel 7:42a „Isten pedig elfordult tőlük, és kiszolgáltatta őket arra, hogy imádják az ég csillagseregét.”
A csillagok, csillagképek imádata a legősibb vallási kultuszok egyike. Izráel népének az egyiptomi fogság idején volt lehetősége megismerni, elsajátítani a csillagimádat vallását.
Igehely: Jel 1:12-20; Kulcsige: Jel 1:16 „Jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével ragyog.”
János csodálatosan látta és ábrázolta számunkra Krisztus személyét, aki ott van a gyertyatartók között, vagyis a gyülekezetek között. Neki gondja van a gyülekezetre, foglalkozik vele, üzenete van számára, és ismeri, mert az övé.
Igehely: Jel 22:6-21; Kulcsige: Jel 22:16 „Én, Jézus, küldtem el angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek a gyülekezetek előtt. Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag.”
Jézusról sokan hiszik, hogy Ő az első és az utolsó, ugyanígy sokan vallják, hogy Ő Dávid sarja, jogos leszármazottja. Vajon mit jelenthet Jézus számunkra, ha úgy nézünk rá, mint fényes hajnalcsillagra?
Igehely: Mik 5:1-14 (Károli 5:2-15); Kulcsige: Mik 5:2 „Csak annyi időre szolgáltatja ki őket, amíg egy asszony szül, de honfitársainak maradéka haza fog térni Izráel fiaival együtt.”
Az isteni előrelátás kijelenti, hogy hol fog megszületni a Messiás, a fejedelem, „akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van” (2. v. Károli). Ezt jól tudták az írástudók is, amikor tájékoztatták Heródes királyt.
Igehely: Zsolt 21:1-14; Kulcsige: Zsolt 21:8 „Bízik a király az Úrban, szereti a Felséges, ezért nem tántorodik meg.”
A kulcsige visszapillantást enged a jelenből Isten nagy szabadításaiba, egyben előrepillantást a jelenből a győzelmes jövőbe. Ahogyan a 37. Zsoltár 4. verse megjegyzi: „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit”.
Igehely: 2Sám 7:1-17; Kulcsige: 2Sám 7:12 „Ha majd letelik az időd, és pihenni térsz őseidhez, fölemelem majd utódodat, aki a te véredből származik, és szilárddá teszem az ő királyságát.”
A hála és hódolat indította Dávidot, hogy az Úrnak házat építsen. Ennek kapcsán kapott csodálatos ígéretet.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.