Mindennapi áhítatok

2022. szeptember 14., szerda

Igehely: Neh 6:1-14; Kulcsige: Neh 6:8 „Én azonban ezt üzentem neki: Nem történt semmi olyasmi, amit te állítasz, csak magadtól találtad ezt ki.”

Jeruzsálem falai felépültek. Már csak a kapuk helyreállítása maradt, amit az ellenség egyre durvább módszerekkel igyekezett megakadályozni. Jól tudták: ha a vezetőt sikerül megfélemlíteniük, elérték céljukat, mert a munka leáll.

2022. szeptember 13., kedd

Igehely: Neh 5:9-19; Kulcsige: Neh 5:13c „Az egész gyülekezet áment mondott rá, és dicsérte az Urat. A nép pedig eszerint járt el.”

Akik a cselekedeteinket látják, vagy gyalázni, vagy dicsőíteni fogják Istent (Róm 2:24; Mt 5:16). Viselkedésünk vagy az Isten iránti szent félelmet, vagy annak a hiányát árulja el. Isten Dávidnak mondott szavai óriási figyelmeztetést jelentenek nekem (2Sám 12:14).

2022. szeptember 12., hétfő

Igehely: Neh 5:1-8; Kulcsige: Neh 5:7a „És miután magamban meghánytam-vetettem a dolgot, felelősségre vontam az előkelőket meg az elöljárókat, és ezt mondtam nekik: Kiszipolyozzátok honfitársaitokat!”

A szükségben levő nép egységét belső feszültségek kezdték ki. Zálog alá, majd eladásra kerültek földjeik, kölcsönt kellett felvenniük adóik kifizetésére, és ami a legsúlyosabb, rabszolgaságba kellett adniuk gyermekeiket tehetősebb honfitársaiknak.

2022. szeptember 10., szombat

Igehely: Neh 4:1-8; Kulcsige: Neh 4:8 „Majd szemlét tartottam, és eléjük állva ezt mondtam az előkelőknek, az elöljáróknak és a nép többi részének: Ne féljetek tőlük! A nagy és félelmetes Úrra gondoljatok, és harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségeitekért és otthonaitokért!”

A félelem egy olyan láthatatlan kötél, amely által az ellenség egész életedben vezetni fog. A félelemkeltéshez nincs szükség rettenetes dolgokra, inkább mindennapi kis adagokra, és a félelem kötele lassan olyan vastagra nő, hogy akit megfogott, nem képes azt elszakítani.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Jn 3:19–21; Kulcsige: Jn 3:21 „Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.”

Nappal, amikor ragyog a fény körülöttünk, eszünkbe sem jut, hogy világítsunk, de ha beesteledik, lámpát gyújtunk, mert a sötétség nem a mi világunk. Az emberek nem önmagáért szeretik a sötétséget, hanem azért, amit eltakar (például ruhán egy folt). Vannak olyan állatok, melyek kimondottan a sötétséget szeretik, és menekülnek a világosság elől. Szemük visszafejlődik, többnyire teljesen vakok. Így van ez a sötétségben élő emberrel is, akinek szellemi látása nincs, eltompult, érzéketlen.