Igehely: Jn 19:16b-27; Kulcsige: Jn 19:20 „A zsidók közül sokan olvasták ezt a feliratot, amely héberül, latinul és görögül volt írva, ugyanis közel volt a városhoz az a hely, ahol megfeszítették Jézust.”
Az a tény, hogy háromnyelvű felirat hirdette Jézus király-voltát a keresztre szegezett táblán, annak köszönhető, hogy Pilátus megérzett és megértett valamit Jézus királyi mivoltából.
Igehely: Jn 19:1-16a; Kulcsige: Jn 19:5 „Ekkor kijött Jézus, rajta volt a töviskorona és a bíbor ruha. Pilátus így szólt hozzájuk: Íme, az ember!”
Hétfőn olvashattuk Kajafás gondolatát: „jobb, ha egy ember hal meg a népért.” Gamáliel pedig azt állította a börtönből szabaduló tanítványokra utalva: „ha ez a mozgalom emberektől van, fölbomlik, ha Istentől van, nem tudjátok szétoszlatni őket.”
Igehely: Jn 18:28-32; Kulcsige: Jn 18:32 „Így kellett beteljesednie Jézus szavának, amelyet akkor mondott, amikor jelezte: milyen halállal kell meghalnia.”
Kálváriája utolsó előtti állomásához érkezik Jézus. Az utolsó vacsora terme, a Gecsemáné-kert, Annás és Kajafás főpapok palotája után, most a világi ítélő hatalom letéteményese, Pilátus, a helytartó előtt áll.
Igehely: Jn 18:19-27; Kulcsige: Jn 18:21 „Miért engem kérdezel? Kérdezd meg azokat, akik hallották, mit beszéltem nekik: íme, ők tudják, mit mondtam.”
Annás, a nyugalmazott főpap tanítása felől kérdezi különleges foglyát. Nem a csodatételek, nem a halott-támasztások, nem a származása, végzettsége, életrajza érdekli, hanem a tanítása. És ez bölcsességre vall. Jézust igazán a tanítása jellemzi.
Igehely: Jn 18:12-18; Kulcsige: Jn 18:17 „Az ajtót őrző szolgálólány így szólt Péterhez: Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy te is? De ő így felelt: Nem vagyok.”
Ó, jaj: hány és hány Péter van ezen a világon! Akik nagy lendülettel nekiszaladnak a maguk által vállalt feladatnak – hogy azután hamarosan megfutamodjanak a nehézségek, a próbák, a Gonosz „szolgálóleányainak” szájától. Olyan könnyű elítélni a ma Pétereit. Mégsem teszem.
Igehely: Jn 12:12-19; Kulcsige: Jn 12:15 „Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.”
Virágvasárnap féktelen ujjongását vázolja fel János, az evangélista néhány szóban. Először a sokaság reakcióját idézi fel. Aki csak tehette, pálmaágat vágott az útszéli fákról, hogy kifejezze hódolatát az előtt, akit készek voltak királlyá kikiáltani.
Igehely: Péld 4:13–23; Igehely: Péld 4:18 „Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, mely egyre világosabb lesz délig.”
A rész elején a bölcsesség, az okos tudomány elfogadására biztatja fiait a bölcs, és kéri őket a szülői tanítás megfogadására. A kijelölt szakaszban több parancs és tiltás is elhangzik. Készek vagyunk-e engedelmeskedni Isten parancsának? Ma a lázadó világban nem szokás a tanács elfogadása. Mindenki bölcsnek gondolja magát, nem fogadják az intést. Pedig egyedül Isten bölcs, és ő ad bölcsességet nekünk is. Első helyen van-e szívünkben az Isten bölcsessége, minden más bölcsességnél feljebb? Az életünk függhet az intéstől, ha odafigyelünk rá. De ezt be is kell tartanunk, hogy életet nyerjünk.