2025. augusztus 5., kedd

DÉLELŐTT | 
Jó mézből is megárt a sok…

Igehely: Péld 25:16–22 Kulcsige: Péld 25:16 „Ha mézet találsz, egyél, amennyi jólesik, de túl sokat ne egyél, mert kihányod!”

Szeretem naponta elolvasni az aktuális híreket, hiszen jó dolog tudni, mi történik a világban. Viszont, ha sokat olvasom, gyakran félelmet kelt bennem. Napjainkban a társadalmunk megszokta, hogy szinte korlátlanul állnak a különböző termékek a boltok polcain. A szórakoztatóipar más és más lehetőséget nyújt, hogy mindenki ki tudja elégíteni szükségleteit és vágyait. Régen meg kellett várni, amíg a tévében levetítik a napi sorozatot, manapság már egy kattintásra nézhetünk több órányi tartalmat, akkor, amikor szeretnénk.

Az ige a méz példájával próbálja felhívni figyelmünket erre a jelenségre. A méz finom, édes, kielégítő, mondhatjuk azt, hogy egy jó dolog. Sőt, azt is leírja, hogy együnk belőle, amennyi jólesik. Ha megfelelő mértékben fogyasztjuk, akkor használ, de ha túl sokat eszünk belőle, akkor kárt okoz. Fogyasztunk-e olyan jónak tűnő dolgokat, tartalmakat, amelyek ártanak nekünk? Tudjuk-e ilyenkor a mértéket tartani? Kérjük Isten bölcsességét a határok meghúzásához!

Kovács Patrik

DÉLUTÁN | 

A mező fája megadja gyümölcsét

Igehely: Ez 34:23–31 Kulcsige: Ez 34:26–27 „Áldást adok nekik hegyem körül, esőt adok idejében: áldásos esők lesznek. A mező fája megadja gyümölcsét, a föld is megadja termését, biztonságban élnek földjükön. Majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor darabokra töröm igájukat, és kiszabadítom őket azok kezéből, akiket szolgálnak.”

A ma elolvasott prófécia idilli képet fest elénk. Egy olyan életet, amelyben jólét, béke, bő eső és termés vár minket. Az ellenséggel maga Isten számol le, és biztonságban élhetünk. Ma, amikor háborúk hírét halljuk, és bizonytalan gazdasági helyzetről számolnak be az elemzők, ez az ige igazán örömteli ígéretnek tűnik. De vajon nem jelent ez többet testi jólétnél?

A mai igeszakasz beszél a Pásztorról, aki legeltetni fogja a bárányokat. Ma már tudjuk, ez rólunk szól. Mi vagyunk azok a védtelen és erőtlen bárányok, akik rá vagyunk utalva a jó Pásztorra, Jézusra, aki legeltet, megvéd minket és velünk van. De milyen jó, hogy nem csak a testi szükségleteinket fedezi. Ő az, aki megmentett minket a legnagyobb ellenség, a Sátán és a bűn karmai közül. Ő mindennap friss lelki táplálékot is ad nekünk.

Mivel foglalkozunk többet, a testi vagy a lelki szükségleteinkkel? A Pásztor vezet minket minden nap? Hálásak vagyunk a gondoskodásáért? Van-e még hatalma az ellenségnek rajtunk?

Kovács Patrik

 Napi áhítat

Igehely: 1Kor 4:14–21 Kulcsige: 1Kor 4:21 „Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?”

A szeretet és a szelídség nem zárja ki az ostor, a bot – vagyis a kemény, érzelmekkel fűtött dorgálás – alkalmazását. Sőt! Vannak helyzetek, amikor ezekhez kell folyamodni, szó szerinti értelemben is. Ha ezeket az eszközöket „a szeretet karjával mozgatják” (C.H. Spurgeon), abból nem keletkezhet kár. Csak az az ember tud helyesen bánni ezekkel az eszközökkel, aki előbb önmagát fenyíti és fegyelmezi meg, aki folyamatos ostorozás alatt áll. Nekünk is mindig kezünk ügyében van a „bot”. Tudjuk-e rendeltetésszerűen használni?