Igehely: Mt 25:14–30; Kulcsige: Mt 25:29 „Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van.”
Ha figyelmesen megnézzük a szövegkörnyezetet, ahol a talentumok példázata van megírva, azt találjuk, hogy az Úr Jézus több oldalról is megvilágítja azt a nagyon fontos kérdést, hogy ki az, aki készen várja az ő visszajövetelét? Jézus válasza: Az vár készenlétben, aki hűséges és bölcs szolgaként végzi a rábízott feladatot (Mt 24:45–51); akinek van a lámpásában olaj (Mt 25:1–13); aki szorgalmasan gazdálkodik a rábízott értékekkel (ma reggeli igeszakasz); aki gyakorlati módon kész segíteni az emberek testi és lelki szükségein.
Ma reggel a talentumok példázata van előttünk, és a lustaság következményeiről elmélkedünk. Milyen következményekkel kell számolnia a lusta embernek? Nem látja a szolgálatok óriási értékét; kimarad a szolgálat öröméből; eltorzul az istenképe; énközpontúvá válik; ítélet vár rá.
A példázat fő tanulsága az, hogy minden hívő ember felelős: a rábízott kincs értéke felmérhetetlen. Biztosan tudod, hogy milyen munkát bízott rád az Úr az ő országának építésében? Szorgalmas vagy ebben a szolgálatban?
Nagy-Kasza Zoltán
Meghatározza a missziómezőt
Igehely: ApCsel 16:6–10; Kulcsige: ApCsel 16:9 „Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy macedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: «Jöjj át Macedóniába, légy segítségünkre!»”
Ki az, aki meghatározza a missziómezőt? A mai igeszakaszunk alapján egyértelműen a Szentlélek az, aki kijelöli a munkaterületet. Lukács világosan, de szűkszavúan tudósít a Lélek vezetésével kapcsolatban: kétszer is említi, hogy a Lélek nem engedte Pálékat, hogy bizonyos településeken hirdessék az evangéliumot. Jó lenne tudni, hogy ez miben nyilvánult meg, és Pálék hogyan értették meg azt, hogy az Úr Lelke nem engedte meg a gyülekezetplántálást bizonyos helyeken. Ha személyes életünkre vagy arra a gyülekezetre gondolunk, amelyikhez tartozunk, akkor ma este tudatosodjon újra bennünk, hogy missziós küldetésünk van. Adjunk hálát azért, ha az Úr használhatott, mint egyéneket vagy közösséget abban, hogy az evangélium terjedjen.
Könyörögjünk azért, hogy az Úr Lelkére figyelve és ráhangolódva, ott és addig végezzük a lelki munkát, ahol és ahogyan az Úr akarja azt. Pál és Timóteus felismerték a Lélek vezetését. Mi felismerjük-e? Engedelmesek vagyunk-e a Lélek vezetésének?
Nagy-Kasza Zoltán
Új hozzászólás