2017. február 22., szerda

DÉLELŐTT | 
Jézus a dolgok mélyére lát

– Mk 9:38-41

Hajlamosak vagyunk mi is arra, hogy megítéljük azokat, akik „nem közülünk valók”. Minden ember egyedül Jézusnak kell számot adjon. Nekünk hálásnak kell lennünk azokért, akik Krisztuséi. Fontos, hogy a krisztuskövetők között ne háborúság legyen, még akkor sem, ha nem értenek mindenben egyet. Sokszor többet foglalkozunk a másfajta keresztyénekkel, mint saját identitásunkkal, vagy magukkal az elveszettekkel. A mi dolgunk, hogy szorosan Krisztus mellett maradjunk, és a Szentlélek vezetése által, a Bibliához hűen éljünk. Ahelyett, hogy mások munkáját kritizáljuk, keressük meg és töltsük be saját magunk szolgálati területét. Pál szavaival élve: „Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek.” (1Kor 9:24). Ne veszítsük szem elől célunkat, hanem törekedjünk mi is a mennyei jutalomra!
Kérted-e Isten áldását azokra, akiket mostanában kritizáltál?
Meg tudod-e fogalmazni, milyen szolgálatokra hívott téged Jézus?

Nagy Ferencz

DÉLUTÁN | 

Teljessé lett áldás

– 1Kir 8:12-21

Nem szeretjük a szűkölködést, de ez a lelki területen is így kell, hogy legyen: vágyjuk az Istentől jövő áldás teljességét! Nem szabad megelégednünk kevesebbel, a teljességre kell törekednünk. Sokan a megtérés, újjászületés áldásával megelégszenek, nincs bennük törekvés a növekedésre, a szolgálatra és az érettségre. Salamon és Dávid áldást kapott Istentől, de azt mi is megkaphatjuk. Hogyan?
1.Isten ígéreteire hittel rá kell állni. Ezt tette Dávid és Salamon, és nekünk is ezt kell tennünk. Dávid hallgatott Istenre, és ő nem épített, csak elkezdte a szükséges anyagokat beszerezni. Salamon pedig dolgozott és mindent megtett, hogy álljon a ház. Dávid várt, Salamon cselekedett, Isten pedig beváltotta ígéretét. Van, amikor Isten azt mondja, hogy várj, és van, amikor azt mondja: dolgozz. Ő jobban tudja, mi a jó. Hallgassunk rá!
2.Mások jólétéért és Isten dicsőségére kell dolgozni. Sokan használták Isten házát, lelkileg épültek benne. Erre kell törekedni ma is: kinek tudsz hasznára, segítségére lenni? És mindent „az Úr nevének tiszteletére” (20. v.) tegyünk!

Szűcs Sándor

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.