Igehely: Mt 5:10–12; Kulcsige: Mt 5:10 „Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa.”
Nincs olyan ember, aki ne szeretne boldog lenni. Jézus látja az őt követő sokaság szívének vágyát, reménységét, boldogság utáni éhezését, s ott a hegyen elmondja, kik is a boldogok. Talán megdöbbenéssel és értetlenséggel fogadják ezt a különleges értelmezését a boldogságnak. Ez egészen más, mint amit az emberek boldogságnak tudnak, vallanak. Az emberi tervek, vágyak elérése okozta boldogság ideig-óráig tart. A legjobb esetben e földi lét végéig. Az Úr Jézus minden egyes boldogmondása az örökkévalóság felé mutat. Ott teljesedik ki, és örökké tartó lesz. A 10. és 11. vers mintha ugyanarról szólna. Először az igazságért szenvedőkről szól. Majd csupán egy szót cserél ki. Az igazság helyére beteszi azt, hogy énértem. Mert ő maga az igazság.
Mire vágysz, kedves olvasó? Ideig-óráig tartó boldogságra, vagy az örökké tartóra, amely a mennyekben vár rád?
Állj oda Jézus elé, köszönd meg, ha már szenvedhettél érte, az igazságért, és kérj erőt a neki való szolgálathoz, az érte való szenvedéshez! Mindezért örökkévaló jutalmad lesz a mennyben.
Mátis Csaba
A megosztó munkatárs
Igehely: ApCsel 15:36–41; Kulcsige: ApCsel 15:40 „Pál pedig Szilászt választotta társul, és miután az Úr kegyelmébe ajánlották őt a testvérek, útnak indult.”
Lehetséges az, hogy Istennek két elkötelezett munkatársa, Pál és Barnabás között meghasonlás, nézeteltérés támadt? Olyannyira, hogy el is válnak útjaik. De nem válnak meg az Úr Jézus ügyében folytatott munkától. Mindkettőjüket a misszió fűtötte. Hirdetni, megismertetni az emberekkel Krisztus evangéliumát. Emberek jutottak hitre, több kis gyülekezetet hagytak maguk után. Ezeknek a sorsát helyezte Pál szívére most az Úr. Amikor azt mondja Barnabásnak: térjünk vissza, lássuk, hogy megy soruk, azt sugallja, hogy látni szeretné, hogyan élnek, hogyan megy a lelki munka. Talán itt fordul elő elsőként az utógondozás gondolata. Visszamenni, foglalkozni, bátorítani azokat, akik hitre jutottak.
Az előttünk álló helyzet előállhat ma is a lelki munkatársak között. Az ilyen fajta megosztó munkatársi viszony járhat áldással, ha ezeket Isten előtt, imádságos lelkülettel tudják rendezni.
Indítson minket ez a történet arra, hogy ne féljünk megválni egy kedves munkatárstól, ha az Úr egy más munkaterületre hív!
Mátis Csaba
Új hozzászólás