2024. január 26., péntek

DÉLELŐTT | 
Életünk prioritásai

Igehely: Mt 6:25–34; Kulcsige: Mt 6:33 „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.”

Isten teremtő szava létrehozta a világmindenséget, és az ő szava tartja is fent már évezredek óta. Gondja van a madarakra, virágokra, a természet törvényeire, az emberre. Ha a mulandó lényekről gondoskodik a mennyei Atya, mennyivel inkább rólunk, akik gyermekei vagyunk? Emberi természetünk része mégis az aggodalmaskodás. Pedig ezzel a hitetlenségünket fejezzük ki Isten iránt. Megkérdőjelezzük erejét, hatalmát, szeretetét irántunk. Ezzel bántjuk őt, magunkat pedig felesleges terheknek, nyugtalanságnak, szorongásnak tesszük ki.

Ha Istent tesszük első helyre az életünkben, akkor nincs miért aggódnunk a jövőnk miatt. Ha az ő országát és annak igazságát keressük először, akkor minden más szükséges dolgot ráadásként megad nekünk a mennyei Atyánk. Vele közösségben élve, benne bízva békességünk lesz. Ha tudjuk, mennyire szeret minket Isten, akkor afelől is biztosak lehetünk, hogy tudja, mire van szükségünk, és ki is rendeli mindazt időben számunkra.

Ő tudja a jelen minden terhét, és gondja van ránk; meg tudja oldani a jövőben felmerülő problémákat is, amit mi az aggodalommal úgysem tudunk megoldani. Bízzunk Benne teljesen!

Gombos Miklós

DÉLUTÁN | 

Uralma a bűn felett

Igehely: 1Jn 2:1–2 „Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus, mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ bűnéért is.”

Az Úr Jézus otthagyta a menny dicsőségét, emberi formát öltött, és itt élt az emberek közt. Megízlelte a földi lét minden árnyoldalát, hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett. Úgy tudott emberként élni itt a földön, hogy Őt soha nem fertőzte meg a bűn. Mivel megtapasztalta, hogy milyen nehézségei, kísértései vannak az emberi létnek, együtt tud érezni velünk, meg tud indulni erőtlenségeinken (Zsid 4:15). Így lehet pártfogónk, közbenjárónk, igaz főpapunk az Atya előtt. Az Ő ereje által mi is győzhetünk a bűn felett, Ő erőt ad győzni a kísértés felett. De ha vétkezünk, akkor is jöhetünk hozzá bűnbánattal, mert Ő közbenjáró és tökéletes engesztelő áldozat is az Atya előtt minden ember bűnéért.

Az Úr Jézus áldozata képes eltörölni minden bűnt. Így állhat a bűnös ember és a szent Isten közé, és a bűnöst felmentheti a büntetés alól, mert azt Ő vette magára. Higgyünk Jézus bűn feletti hatalmában és a bűneink bocsánatában! Hozzuk elé a szívünket, hogy megvizsgálhassa és megtisztíthassa azt az Úr Jézus Krisztus!

Gombos Miklós

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?