Igehely: Mt 10:16–23; Kulcsige: Mt 10:22 „És mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért, de aki mindvégig kitart, az üdvözül.”
Feltevődik a kérdés, hogy miért üldözik sok helyen a keresztyéneket. Amikor a világ az erkölcsi rosszat választja, mint normális életmódot, akkor támadva érzi magát a keresztyének által. Miért? A keresztyének ragaszkodnak az Isten által felállított erkölcsi szabályokhoz. Férfi és nő közötti házasság, tisztaság a kapcsolatban, szentség a beszédben, szentség a viselkedésben, nemet mondani a kicsapongást előidéző dolgoknak. Amikor a világ látja a keresztyéneket ilyen viselkedési szabályok szerint élni, magukat rossznak érzik, vagy alacsonyabb rendűnek. Amikor tehát a keresztyének az Isten Igéjében felállított eszmerendszer szerint élnek, és a világi erkölcs ettől nagyban eltér, akkor a keresztyéneket megvetik. Látjuk azt, hogy a keresztyén erkölcs és a világi erkölcs egyre jobban távolodik egymástól a házasság, a gyermeknevelés, gyermekvállalás, hűség, tiszta beszéd és viselkedés területén egyaránt. Ahogy ez a távolság egyre nagyobb lesz a két erkölcsi norma között, a keresztyénüldözés egyre jobban érzékelhető lesz.
Te kitartasz? Te hűséges leszel?
Király Márk
Az Úrban elhunytak nyugalma
Igehely: Jel 14:9–13; Kulcsige: Jel 14:13 „És hallottam egy hangot az égből, amely ezt mondta: «Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket».”
Két csoportot látunk a mai igében: azok, akik imádják a fenevadat és megkapják a bélyegét, és azok, akik meghalnak az Úrért. Az előbbiek örök kínokban gyötrődnek, míg az utóbbiaknak meg van ígérve a munkájukból való megnyugvás. Ez a nyugalom nem a tevékenység abbahagyását jelenti, hanem a bukott világban való élettel járó fáradságtól és küzdelemtől való megszabadulást. Ez a nyugalom abból a tudatból fakad, hogy a földi munkánk, a bűn és a gonosz elleni küzdelmünk befejeződött. De hogyan érhetjük el ezt a nyugalmat? Igénk azt mondja nekünk, hogy ez azoknak jár, akik az Úrban halnak meg. Ez többről szól, mint a fizikai halálról. Arról van szó, hogy meghalunk önmagunknak, átadjuk életünket Krisztusnak, és neki élünk.
Gondolkodj el az életeden! Vannak olyan területek, ahol meg kell halnod önmagadnak, és át kell adnod magad Krisztusnak? Hogyan vezethetne ez Isten nyugalmának mélyebb megtapasztalásához?
Végül a szakasz egy jövőbeli időről beszél, a végső nyugalom és jutalom idejéről azok számára, akik az Úrban halnak meg. Boldogság az Úrban. Ez egy olyan ígéret, amelybe kapaszkodhatunk az élet kihívásai közepette.
Király Márk
Új hozzászólás