Igehely: Mt 21:33–45; Kulcsige: Mt 21:38 „De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak egymás között: Ez az örökös! Gyertek, öljük meg, hogy mienk legyen az örökség.”
Az Úr Jézust sokféleképpen el lehet utasítani. Amint tegnap a két testvér példázatában láttuk, el lehet hárítani a hívását szép szavakkal, amelyek illedelmes és engedelmes szavaknak tűnnek, és el lehet utasítani durván, engedetlenül. A vége mindegyiknek büntetés, akárcsak a hanyag közömbösségnek. A szőlőmunkások a legdurvábban viszonyulnak a szőlősgazdához, ami tükrözi a farizeusok és a főpapok gyilkos ellenállását. Meg is értették, hogy Jézus róluk beszél, mivel ők voltak akkor a lelki munkások az Úr szőlőjében.
A példázat ugyanakkor mindenkinek szólt, beleértve minket is, akik ma olvassuk. A szőlőskert nem a miénk, annak termése sem, hisz csupán szolgák vagyunk. A gyülekezet nem a miénk, akkor sem, ha vezetők, vagy szolgálattevők vagyunk abban. Ez a teremtett világ sem a miénk, hanem Istené, mindazzal együtt, ami benne van, minket is beleértve. Isten a Fiát küldte el, hogy átvegye a neki járó részt, vagyis a dicsőséget.
Megadod-e neki a tiszteletet, imádod-e őt? Aki elutasítja Jézust, az az életet utasítja el. Válaszolj neki ma is engedelmesen, és szolgáld hűségesen, akkor jutalmad bőséges lesz.
Sallai Jakab
Ne fosszátok meg magatokat egymástól!
Igehely: 1Kor 7:1–5; Kulcsige: 1Kor 7:5 „Ne fosszátok meg egymást magatoktól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra, de azután legyetek ismét együtt, nehogy megkísértsen a Sátán titeket azáltal, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni.”
Egy idős hívő mesélte, hogy még a harmincas éveiben egyszer annyira átérezte Isten jelenlétét, és annyira áthatotta az ő szentsége, hogy ebben a megdicsőült állapotban fogadalmat tett az Úrnak, hogy nem fog többé asszonyt érinteni. Házasember lévén ezt a fogadalmát nem tudta betartani, amiért aztán Isten büntetése volt rajta.
A házasság és a nemi ösztön a természet rendjéhez tartozik, így teremtett Isten minden élőlényt, hogy szaporodjon, sokasodjon és betöltse a földet. Ez az alapja a fajok fennmaradásának. Aki mindezt másképp gondolja, az szembekerül Istennel, a természet rendjével és végül önmagával is. Ezért kell értelmes módon házasságban élni.
Vannak különleges időszakok, amikor az ember egy problémára figyel, Isten vezetésére összpontosít, jobban leköti a munkája, vagy talán elutazik. Ezek kivételek, amelyek nem válhatnak általánossá. Önmagunk megfosztása önkéntesen történik, néha nemes áldozatvállalásnak tűnik, de mi van a másikkal? Jogom van-e mást is megfosztani? A férj/feleség teljesítse kötelességét (3.v.). A férj/feleség nem ura a maga testének (4.v.).
Nemhogy a másik teste nem az enyém, hanem én sem vagyok a magamé. Egyszerű és mégis bonyolult: adjatok, és néktek is adatik!
Sallai Jakab
Új hozzászólás