2024. március 26., kedd

DÉLELŐTT | 
Szemtől szemben a végső feladattal

Igehely: Mt 26:36–56; Kulcsige: Mt 26:39 „Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.”

Jézus földre jövetelének célja a bűnös világ megváltása. Mindezt szeretetből vállalta Isten Fia, de a világ összes bűnének terhe alatt erős harcban, gyötrődésben és imatusában kérte az Atya támogatását. A haláltusában azt is elmondta az Atyának: „ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár, mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te” (39.v.). Jézus beavatta ebbe az imatusába tanítványait is, de azok nem bírtak kitartani, sőt elaludtak. Figyelmeztetnie kellett őket: „Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek, a lélek ugyan kész, de a test erőtlen” (41.v.). Vannak helyzetek, amikor mi sem tehetünk mást, mint imában, böjtben kérni Isten kegyelmét.

Végül elérkezett a sötétség órája, amikor Júdás csókkal árulja el Mesterét. Értelmetlen Péter hevessége, kardcsapása mit sem segít. Jézus felkészült a végső feladatra, hogy az ő halála által mi élhessünk. Hála néked, Bárány!

A kegyelem most ingyen van, de Jézusnak az életébe került. Mennyire értékeljük ezt a kiváltságot? Isten értünk, bűnösökért, a legdrágábbat adta, egyszülött Fiát. Éljünk Istennek tetsző életet!

Simon András

DÉLUTÁN | 

Mint néma Bárány

Igehely: Ézs 53:6–7; Kulcsige: Ézs 53:7 „Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját.”

Húsvét nagyhetén gondolataink Jézus szenvedéseire terelődnek. Nehezen értjük meg, hogyan tudta Ő, a tiszta, ártatlan minden bűnünket magára vállalni. Egy kisfiú életében először látott kereszten függő, szenvedő Jézus-szobrot egy templomban. Feltette a kérdést édesanyjának: „Ő ki?” „Jézus.” – jött a válasz. „Na, de rossz volt vagy bűnös?” „Nem, kisfiam, neki semmi bűne nem volt.” „De akkor miért bántották?” S jött a szívbe markoló válasz: „A mi bűneinkért!”

Ézsaiás sem tudott mást mondani, mint hogy mindenki eltévedt, rossz útra tértünk, menthetetlenekké váltunk, de jött Jézus, aki mindent magára vállalt értünk, és helyettünk szenvedett. Ráadásul úgy, mint néma bárány. Míg a legtöbb állat küzd az életéért, üvölt, vergődik, a bárány némán hagyja, hogy a vére kifolyjon.

Egyik tanárom szavai mélyen belém vésődtek: „Ha csak egyetlen ember vétkezett volna, Jézusnak akkor is meg kellett volna halnia, mert csak az Ő tökéletes áldozata hozhat teljes szabadulást minden bűntől.” Azóta még világosabb lett számomra: Jézus az én bűneim miatt jutott halálra. Ő az én Megváltóm: „A kereszten látom Őt, úgy, mint égi Bárányt, Némán hordta helyettem bűneimnek átkát” (HH 376.).

Simon András

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
6 + 4 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Mt 22:15–22; Kulcsige: Mt 22:21 „Azt felelték: A császáré. Ő akkor ezt mondta nekik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!”

Heti sorozatunkban nyomon követhettük az ellentétet, ami a krisztusi és a farizeusi gondolkodás között fennállt. Ezek a vezetők, akik a hit és az üdvösség útjának őrei kellett volna, hogy legyenek, valójában gyümölcstelen fügefák, engedetlen fiak és gonosz szőlőmunkások voltak. Egy újabb ravasz csellel próbálják lejáratni Jézust, hogy saját tekintélyüket védjék. A vége az lett, hogy saját csapdájukba estek, és önmagukat járatták le. Annyira megszégyenültek, hogy többet kérdezni sem mertek (22:46).