2023. november 16., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A szolgáját elszámoltató király

Igehely: Mt 18:23-35; Kulcsige: Mt 18:23 „Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy el megkeresni az eltévedtet?”

Ma a gonosz szolga példázata áll előttünk. Péter megkérdezi: hányszor kell megbocsátani, talán még hétszer is? Jézus erre azt válaszolja, hogy még hetvenszer hétszer is. Péter határokat állít fel. Amikor az ember határvonalat húz, a szeretet mindig háttérbe szorul. Az evangéliumra az jellemző, hogy nincs határa, mint ahogy az irgalomnak és könyörületnek sem. Az Úr Jézus nem húzott határvonalat.
A példázatnak két része van: amikor a szolga a király előtt áll, és amikor a szolga a másik szolgával beszél. Amikor a szolga a király előtt áll, az nagyon felemelő, viszont amikor a szolgatársával beszél, az nagyon szomorú. E példázatnak két fontos üzenete van: az Isten gyermeke saját hibáit ismerje el és legyen kész a bűnbánatra, mert ha valaki nevén nevezi bűnét, akkor attól megszabadul. Sok nyomorúság származik abból, ha ez hiányzik az ember életéből.
A másik üzenete e példázatnak, hogy tanuljuk meg elengedni az adósságot, nem kell azt mindig feljegyezni. Isten is, ha megvalljuk bűneinket, kész megbocsátani. Legyen ez így életünkben is.

Szűcs Attila

DÉLUTÁN | 

Féltek Krisztust megvallani

Igehely: Jn 12:37-43; Kulcsige: Jn 12:42-43 „Jóllehet a vezetők közül is sokan hittek benne, mégsem vallották meg ezt a farizeusok miatt, nehogy kizárják őket a zsinagógából; mert többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét.”

A hitetlenség súlyos bűn Isten előtt. Nem mindenki engedelmeskedett Neki akkor sem, bár látták a jeleket, mégsem hittek Benne. Az Úr Jézus munkáját legtöbben nem fogadták el. Sajnos a jelenség napjainkban sem változott. Ma is sokan hallják az evangéliumot, de nem akarnak hinni. Mi ennek az oka? János felsorol néhány akadályt:
A hitetlenség egyik oka a félelem. A farizeusok miatt a főemberek nem vallották meg, hogy hisznek Jézusban, hogy Ő a Messiás. Féltek, hogy kizárják őket is a gyülekezetből, mint ahogy kizárták a vakon születettet, aki megvallotta, hogy Jézus gyógyította meg. Sokan félnek az emberek véleményétől. Mit mond a szomszéd? Nem vállalják fel Jézust a munkahelyükön sem, inkább hallgatnak.
Egy másik oka a hitetlenségnek, azt olvassuk, hogy többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét. A Máté 10-ben olvassuk, hogy aki vallást tesz az Úr Jézusról az emberek előtt, arról Ő is vallást tesz a mennyei Atya előtt. Micsoda ígéret! Vegyük hát komolyan és ne féljünk megvallani Krisztust! Megéri.

Szűcs Attila

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
4 + 9 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Sám 14:18–24; Kulcsige: 2Sám 14:22 „Ekkor Jóáb arcával a földet érintve leborult, és áldotta a királyt. Azután ezt mondta Jóáb: Ma tudta meg szolgád, uram, királyom, hogy jóindulattal vagy hozzám, mert teljesítetted, ó király, szolgád kérését.”

A történetünkben Joáb próbálja megenyhíteni Dávid szívét, aki megharagudott fiára, Absolonra, mivel megölte testvérét, Amnónt. Joáb ravasz csellel próbálja megnyerni a király jóakaratát. Úgy néz ki, ő is azon az elven volt, mint Pál apostol: az alkalmat áron is meg kell vásárolni.

Dávid felismeri a ravasz félrevezetést, mégis könyörületes lesz, és teljesíti Joáb kérését. Vajon mi hányszor cselekszünk Joábhoz hasonlóan? Sokszor ravaszul becsempésszük imáinkba vágyainkat, de a végén alázatoskodva hozzátesszük: legyen meg a te akaratod.