Igehely: Fil 4:4-7; Kulcsige: Fil 4:7 „És Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.”
Feltehetjük a kérdést, hogy hogyan lehet megvalósítani a mai békétlen, rohanó világban azt, hogy békességünk legyen? Mielőtt ezt megválaszolnánk, tudnunk kell, hogy az Isten békessége olyan, mint a Kárpátok hegyvonulata, amely hatalmas, erős, mozdíthatatlan. Ez a hegyvonulat véd bennünket az erős északi széltől. Mai képpel élve, lábainál nyugalmat találunk úgy a napsütésben, mint a viharban, ragyogásban és sötétségben, hófödte csúcsaival egyaránt nyugalmat áraszt.
Az Isten békessége mégis Krisztusban adatik nekünk, aki által megalkotta a világot és gondot visel rólunk. Képzeljük csak el, mennyi mindenben tapasztalhattuk meg az Ő gondviselő szeretetét. Együtt volt velünk örömünkben, bánatunkban, próbatételeinkben, bukásainkban, felemelkedésünkben egyaránt. Ebből is látjuk, milyen nagy az Ő kegyelme irántunk. Ő a saját maga békességét adja nekünk, mely minden értelmet felülhalad, s megőrzi a szíveket és a gondolatokat a Krisztus Jézusban. Jöjj az Ő lábaihoz ebben az adventi várakozásban és találd meg azt a békességet, amelyet senki mástól nem kaphatsz meg!
Bakos Imre
Békeáldozat az Úrnak
Igehely: 3Móz 17:1-11; Kulcsige: 3Móz 17:5 „Vigyék el azért Izráel fiai véresáldozataikat, amelyeket eddig a mezőn mutattak be, vigyék el az Úrnak a kijelentés sátrának a bejáratához, a paphoz, és ott vágják le azokat békeáldozatként az Úrnak.”
Az Ószövetségben az Istennek odaszánt áldozat az emberek önkéntes szándékából fakadó istentiszteleti cselekmény volt, amit az Úr nem követelt, de ha tiszta szívből jött, elfogadta. Így volt ez a 3Mózes 17-ben is, amikor azt a parancsot kapták, hogy minden áldozatot a kijelentés sátránál békeáldozatul vágjanak le az Úrnak.
Ma nem vár el tőlünk véresáldozatot az Úr, mivel Jézus már kifizette helyettünk a tartozást. Ezért mi azzal tartozunk neki, hogy az odaszánt életünkkel „Krisztus jó illatát” árasszuk szerte a világban. Ez azt jelenti, hogy most, az év vége felé tartsunk számadást arról, hogy a mi életünk vajon milyen illatot áraszt? Tegye fel mindenki magának a kérdést, hogy ha odaviszem az áldozatomat az Úr elé, akkor Ő milyen illatúnak találja?
Ádventi gondolatok
Történelem írja éveinket, szívünk jelzi a másodperceket,
időbe rekesztett emberlétünk csak így tud várni.
Az emlékezet szentelt útja, már kétezer éve néz vissza, és lát előre - hitben.
Várni tanul, mert mindennek végén nincs semmi és senki más, csak Isten!
(Lukátsi Vilma)
Bakos Imre
Új hozzászólás