Igehely: Jn 18:19-27; Kulcsige: Jn 18:21 „Miért engem kérdezel? Kérdezd meg azokat, akik hallották, mit beszéltem nekik: íme, ők tudják, mit mondtam.”
Annás, a nyugalmazott főpap tanítása felől kérdezi különleges foglyát. Nem a csodatételek, nem a halott-támasztások, nem a származása, végzettsége, életrajza érdekli, hanem a tanítása. És ez bölcsességre vall. Jézust igazán a tanítása jellemzi. Az a mód, ahogyan hallgatói fülébe, elméjébe és szívébe be tudta csempészni a mennyei királyság valóságát, megadta az Atya megismerésének kulcsát, széles kaput tárt a teremtett világ megismerésére, hogy abból a Teremtőt lássák meg.
Látszatra Jézus kerülő választ ad: „kérdezd meg azokat, akik hallották, mit beszéltem nekik.” Válasza kétezer év után a fülemben így csendül fel: ha valaki megkérdi azokat, akikkel te beszéltél, mit mondanak majd? Mit hallanak tőlünk hallgatóink: a szomszéd, a rokon, a munkatárs, a betegtárs, a gyászoló hozzátartozó, a testvéred, a férjed/feleséged, a gyermeked, a boltos…? Péter szava azon az éjszakán a tagadás szava volt. A Mesterét tagadta; ő, aki elsőnek vallotta: „te vagy a Krisztus!”
Rólad mit mondanak, akik hallottak beszélni?
Füstös Gyula
Az Úr Jézus és Péter
Igehely: Mt 26:69-75; Kulcsige: Mt 26:75 „Péter visszaemlékezett Jézus szavára, aki azt mondta neki: Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem. Azután kiment onnan, és keserves sírásra fakadt.”
Pétert bátran nevezhetjük az evangélium akcióhősének – mindenre volt ötlete, reakciója, mindent jobban tudott. Önállósága, magabiztossága, bátorsága nem egyszer kudarcot is vallott. Bár egyedül akart vízen járni, mégis elsüllyedt a habokban. Bár őszinte felháborodással igazította ki Jézus kereszthalált hirdető szavait: „mentsen Isten, nem történhet ez veled!” - nem vette észre, hogy egy magasabb rendű akaratnak feszül neki. Amikor Jézus a lábmosással az alázat örökérvényű példáját akarta bemutatni, csak Péter ágál és ellenkezik: „az én lábamat soha (meg nem mosod)!”. Mai igénk szerint az életét mesteréért felajánlani is kész tanítvány inkább a maga életét menti, amikor letagadja kettejük kapcsolatát.
Péter olyan, mintha csak szája lenne, de füle nem. Talán nem ismerte a kedves éneket: „Légy csendben és várj az Úrra, valamit mondani akar neked.” Péter legnagyobb hibája az volt, hogy nem akarta olyannak elfogadni a Mestert, mint amilyen volt, nem hagyta kibontakoztatni küldetését.
És te, kedves olvasó? Tudsz hallgatni és csöndben várni az Ő szavára?
Füstös Gyula
Új hozzászólás