2022. november 29., kedd

DÉLELŐTT | 
Jákób látta a földi uralkodót

Igehely: 1Móz 47:1-12; Kulcsige: 1Móz 47:7 „József apját, Jákóbot is bevezette, és odaállította a fáraó elé. Jákób áldást mondott a fáraóra.”

József bevezette Jákóbot a fáraó elé. (Nem mindennap van lehetőség megjelenni az uralkodó előtt!) Jákób köszöntötte a fáraót. A párbeszédből kiderül, hogy Jákób 130 éves, kevesek és nyomorúságosak voltak ezek az évek. Az Isten által választott ősatya nyomorúságos esztendőkről beszél. Elválasztásunk nem zárja ki a nehézségeket, ahogy az Úr Jézus mondotta: „A világon nyomorúságotok van, de bízzatok, én legyőztem a világot” (Jn 16:33). Megható, hogy Jákób nem csupán bemutatkozott az uralkodó előtt, hanem meg is áldotta őt (10. v.) A Biblia azt mondja: „Márpedig minden vitán felül a nagyobb áldja meg a kisebbet” (Zsid 7:7).

A megáldás bemutatja, hogy Isten szemében Jákób nagyobb a fáraónál. Isten szemében nagy az, aki az Ő áldását közvetíti. Ha nincs is alkalmunk uralkodók elé állani, és őket megáldani, Pál apostol arra emlékeztet, hogy: „Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben” (1Tim 2:1-2).

Tőtős János

DÉLUTÁN | 

Vajon ne lenne következetes az Úr?

Igehely: Ez 18:25-32; Kulcsige: Ez 18:25 „Ti azt mondjátok: Nem következetes az Úr. Figyeljetek ide, Izráel háza! Én nem vagyok következetes? Inkább ti nem vagytok következetesek!”

A hatvanas években édesapám egy fa kivágásán fáradozott egy szakiskola területén, a fa ráborult a villanyhuzalra, és elszakította. Az elszakadt huzal pontosan a tenyerébe esett, és a tenyere összeszorította a drótot. Egy diák, aki ott volt, megragadta a baltát, ami az édesapám kezéből kiesett, és gyorsan elvágta vele a villanyhuzalt, megmentve ezzel drága édesapám életét. Az volt a harmadik nap, amikor édesapámért böjtölve imádkoztam néhány jó testvér támogatásával. Mielőtt hazahozták volna édesapámat, ezt az igét adta nekem az Úr: „Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért, és éljetek”. Édesapám életében csodálatos megújulás kezdődött el. Felbecsülhetetlen, drága szavak ezek: „mert belátta, és megtért minden gonoszságából, amelyeket cselekedett, élvén éljen.”

Az, hogy következetes az Úr, azt jelenti, hogy életünk kicsiny és nagy részleteire is figyel, mindenkit személyesen számon tart, oly messzemenően, hogy: „Minden hivalkodó szóért számot adnak az emberek” (Mt 16:36). De a jócselekedeteket is számon tartja: „Egy pohár víz sem veszti el jutalmát” (Mt 9:41).

Tőtős János

 Napi áhítat

Igehely: Zsolt 39:1–14; Kulcsige: Zsolt 39:5 „Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!”

Nagy kegyelem, hogy az ember megszólíthatja Teremtőjét az élet bármelyik szakaszában. Feltehetjük neki azokat a kérdéseket is, amiket senkinek nem mondunk el, de ott vannak bennünk. A zsoltáríró megkérdi: „meddig tart napjaim sora?” Látva a földi élet rövidségét, sok nyomorúságát és mulandóságát, ezt vallja: „egyedül benned reménykedem.” Kiben reménykedünk mi? Azokban, akik körülvesznek minket? Talán a vihar elmúlásában? Az Úr Jézus mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn 16:33).