Igehely: Fil 3:12-14; Kulcsige: Fil 3:2 „Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok a gonosztevőktől, óvakodjatok a megmetéltektől!”
Jézus Krisztus követését a Biblia a keskeny úton való járásként mutatja be. Megváltónk beszélt arról a Hegyi beszédben, hogy a széles út a kárhozatba visz, mégis sokan járnak rajta. Ezért szólít fel a Megváltó arra, hogy lépjünk be a szoros kapun a keskeny útra, amely az életre vezet.
Ugyanakkor a Szentírás a sportéletből vett képek segítségével teszi még világosabbá a Krisztus-követés mibenlétét. Habár a Biblia nem egy sporttörténeti dokumentum, mégis meglepően sok részében találkozunk olyan leírásokkal, amelyekben megjelennek bizonyos sportok és a hozzájuk kapcsolódó kifejezések. Ez így van Pál apostol leveleivel is. Mai igénkben is a futáshoz hasonlítja a keresztyén életet az apostol, aki magáról azt vallja, hogy nekifeszülve fut egyenest a cél felé.
Elgondolkodtató számunkra, hogy egy sportoló milyen önfegyelemre és lemondásra képes a hőn áhított siker érdekében. Éppen ezért, a lelki élet versenypályáján haladva, legyünk készek régi énünk naponkénti megtagadására, hogy a mennyei célba érhessünk és győztesek lehessünk.
Miről kell lemondanod annak érdekében, hogy céltudatosan haladhass előre a lelki élet útján? Hogyan állsz régi éned, kívánságaid megtagadásával?
Horváth Ferenc
Ments meg engem, Uram!
Igehely: Jób 30:16-31; Kulcsige: Jób 30:27 „Nyugtalanság tört rám, mely nem csillapodik; elértek a nyomorúság napjai.”
Jób könyvét olvasva rádöbbenünk arra a megrendítő igazságra, hogy még az igaz ember is szenvedhet. Eléggé elterjedt ugyanis az a felfogás, amely szerint azért szenved valaki, mert bűnt követett el, illetve bűnös életmódot folytat, bűnt tűr meg az életében. Hiszen Jób barátainak is az volt a véleménye, hogy Jób szenvedései valamilyen rejtett bűnére vezethetők vissza. Ezzel szemben Jób az ártatlanságát igyekezett igazolni. Még Istennel szemben is úgy vélte, hogy nem szolgált rá a sok szenvedésre: „Nem sírtam-e azért, kire nehéz napok jártak? Nem volt-e lelkem szomorú a szegény miatt? Bizony, jót reméltem, de rossz következett. Világosságot vártam, és sűrű homály jött.” (25-26. v.)
Súlyos szenvedések és nagy tragédiák idején vajon nem hasonló kérdéseket feszegetnek a hívő emberek? Uram, miért pont velem történik mindez? Vagy: Miért engeded, hogy ez velem történjen, amikor én igyekeztem hűséges lenni Hozzád? Ilyen kérdések felvetése helyett, inkább legyen követendő Jób kitartása: „Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak. Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben. Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr; mert igen irgalmas és könyörületes az Úr.” (Jak 5:10-11)
Horváth Ferenc
