2020. július 8., szerda

DÉLELŐTT | 
Az imádkozás közbenjárás

Igehely: 1Móz 18:22-33; Kulcsige: 1Móz 18:32 „Ábrahám ezt mondta: Ne haragudjon az én Uram, hogy még egyszer szólok: hátha csak tíz található ott! Ő így felelt: Nem pusztítom el a tízért.”

A közbenjárás az imaéletben azért fontos, mert kifele ható jelleget ad az imádságnak és segít abban, hogy ne csak magunk körül forgolódjunk, amire hajlamosak vagyunk. Úgy jön létre a közbenjárás, hogy megismerjük Isten tervét, akaratát, mint ahogy Ábrahám is megtudta, mit akar cselekedni az Úr Sodomával és Gomorával. Isten a végső időkben az Ő Fia által szólt, (Zsid 1:2) így kijelentett tudásunk van, hogy mi lesz Isten népével és a világgal, a megtéretlen emberekkel. Ez pedig közbenjárásra késztet!

Továbbá az Isten ismerete is közbenjárásra késztethet. Ahogy Ábrahám, mi is megismerhettük Istent, mint aki kegyelmes és igazságos mindenkihez, igazakhoz, gonoszokhoz egyaránt. De igazán az tud közbenjárni, akit a mentő szeretet is késztet rá. (1Kor 10:14) Ábrahámnak elég volt a rokona iránt érzett szeretet, hogy közbenjárjon. A Szent Lélek nekünk nemcsak az atyafiak, hanem az elveszettek iránt is adott mentő szeretetet, mennyivel inkább serkent ez minket a közbenjárásra.

Hogyan működik a közbenjárás az imaéletedben? Van személyválogatás a közbenjárásodban?

Dézsi István

DÉLUTÁN | 

Munkások Isten szántóföldjén

Igehely: 1Kor 3:1-9 Kulcsigék 1Kor 3:6-7 „Én ültettem, Apollós öntözött, de Isten adta a növekedést. Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja.”

Minden újjászületet hívő ember, munkás is Isten szántóföldjén. Nem mindegyiknek ugyanaz a munkája, ugyanolyan szintű a felelőssége vagy ugyanannyi a tálentuma, tehetsége és képessége, de mindegyik fontos, mert hozzájárulhat a növekedéshez. (Ef 4:16) Viszont egyik munkás és munkája sem fontosabb Istennél, aki a növekedést és az áldást adja. Sőt még az erőt a munkához is Ő adja, „mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” (Jn 15:5) Azért is Isten a fontosabb, mert Ő az, aki kiosztja minden munkásnak a feladatát, hogy ki ültessen és ki öntözzön! Sajnos elmaradhat az Isten szerinti növekedés, (Kol 2:19) ha felcserélődik ez a fontossági sorrend és létrejöhet az „irigység és viszálykodás”, melyek nem építenek, hanem rombolnak. A munkások is és Isten szántóföldje is „egyek” kell legyenek, mert „csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor.” (Zsolt 133:3b)

Legyünk Isten alázatos szolgái, használható munkatársai, akik nem a munkánknak adunk dicsőséget, hanem Istennek, úgy, hogy Rá hallgatunk és neki engedelmeskedünk!

Dézsi István

 Napi áhítat

Igehely: 1Thessz 1:1–4; Igehely: 1Thessz 1:4 „Mivel tudjuk, Istentől szeretett testvéreink, hogy választottak vagytok.”

A napokban elkezdtem egy képzést, melynek keretében az évfolyamot négy kisebb csoportra osztották. A csoportbeosztást – a helyszínekkel együtt – jó előre elküldték, azonban a képzés napján bizonyos okok miatt változtattak a helyszíneken. Ez okozott némi kavarodást, mert egyesek a régi, mások a frissített kiírás szerint keresték meg a valós vagy vélt csoportjukat. Izgalmas volt látni az arcokon a felismerést, amikor rádöbbentek, hogy ők nem ebbe a csoportba hivatalosak.