2020. július 25., szombat

DÉLELŐTT | 
Csak győzni érdemes, nincs második hely

Igehely: Jel 21:5-8; Kulcsige: Jel 21:7-8 „Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz. De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak a tűzzel és kénnel égő tóban lesz a helye: ez a második halál.”

Kedves testvér, elmélkedtél-e már afelett, hogy a hét gyülekezetnek szánt levél mindegyikében (Jel 2-3. rész) ott a kizárólagosságra utaló figyelmeztetés: „Aki győz...”, „a győzedelmesnek” szól az Alfa és az Omega drága ígérete: „Istene leszek annak, az pedig fiam lesz”. Csak aki győz, annak jár „a trónon ülő”, a „mindent újjáteremtő” ajándéka: az atyai örökség. Aki (csak) második, annak helyzete azzal azonos, akihez a nagy vacsorán (Lk 22) így szólt a király: „Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád!” Ennek következménye a végzetes ítélet: „Kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre...” (Mt 22:12-13). Nos, ezért nincs második hely, mert ez már maga a bukás; annak osztályrésze a második halál lesz a tűzzel és kénnel égő tóban mindörökre.

Bizony, fontos a sorrend; de arra is vigyázz, hogy ez változhat: „sok elsőből lesz utolsó, és utolsóból első”. Ezért úgy küzdj, hogy ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat. Úgy harcolj, hogy senki ne vegye el tőled a versenydíjat! Bátorítson, erősítsen mindebben a drága ígéret: „diadalmaskodunk az által, aki szeret minket”! De ne feledd: úgy érj célba, hogy első légy!

Leopold László

DÉLUTÁN | 

„Igédben reménykedem”

Igehely: Zsolt 119:74-81 Kulcsige: Zsolt 119:74 „Látnak engem, és örülnek az istenfélők, mert igédben reménykedem.”

A hívő zsidók számára ez a zsoltár az Arany ABC: „szellemi gazdagságok kimeríthetetlen kincsestára” (Aranyszájú Szent János) – nekünk is legyen az!

Igeszakaszunk bizonyságtétellel gazdagít a hitben nyert tudásról és a hit várakozásairól. Mit „tud” a hit, amely az Úr igéjében gyökerezik? Tudja, hogy élete Istenhez kötött, Tőle függ, Ő alkotta (Ef 2:10), Ő erősíti meg (2Thessz 3:3). S mert igéjében reménykedik, ezért mind a vigasztalást, mind irgalmának éltető beteljesedését Isten szeretetétől várja. A hit kérései Isten felé irányulnak: üldöztetésben, elesettségben, szükségben; mert „rajtad kívül nincs más, ami jó nekem” (Zsolt 16:2). Akármilyen nagy az Istentől kapott vigasztalása, legfőbb vágya az, hogy a szíve tökéletes legyen. Ez a tudás és föltekintés Istenre, összeköti azokat, akik – „ugyanazon indulattal” (Fil 2:2, Károli) – gyönyörűségüket találják abban, hogy Istent elismerjék és tiszteljék.

Adjunk hálát az Úrnak, mert nekünk adta igéjét. Köszönjük meg, hogy „a te igéd igazság”. Kérjük: „szentelj meg bennünket az igazsággal (Jn 17:17)! Hirdessük: „Ha az Úrral járunk..., Vezet szent Igéje…, Szívünk betölti hit és remény...” (HH:237/1)

Leopold László

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 17:1–9,13; Kulcsige: ApCsel 17:5 „Ez irigységgel töltötte el a zsidókat, ezért maguk mellé vettek a piaci csavargók közül néhány hitvány embert, csődületet támasztottak, és fellármázták a várost; felvonultak Jázon házához, és ki akarták vezetni Pálékat a népgyűlés elé.”

Pál és munkatársai engedelmeskedtek, amikor Jézus Lelke megértette velük, hogy Macedóniában kell tovább folytatniuk az evangélium hirdetését. Annyira szeretnénk mi is, ha Isten szavának világos megértése és az annak való engedelmesség után már csak a megtérő lelkek gondozásával és a bennük való gyönyörködéssel kellene foglalkoznunk. De ez általában nem így van. Számíthatunk az ellenség munkájára is, sajnos.