2020. január 18., szombat

DÉLELŐTT | 
Jézus imádkozni tanít

Igehely: Mt 6:5-15; Kulcsige: 6:7 „Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg.”

Az imádság a legmeghittebb dolog a világon. Az imádság Isten és az imádkozó találkozása, beszélgetése. Az imádságban nem a szavak fontosak, hisz nem kell hosszú névsort vagy kérvényt benyújtani Istennek. (8v.) Az Úr imája példa imádság, amelyben van megszólítás, kérés és záradék. Mikor ezt mondjuk: „Mi Atyánk”, ezzel a hódolat, imádás és szent bizalom gyermeki érzéseit fejezzük ki. Az első kérés azt jelenti, hogy számunkra nincs döntőbb kérés, érdek, mint Isten nevének mindenben, mindenütt való megszenteltetése. Az Ő uralmának és akaratának kiterjedését nemcsak életünkben, hanem engedelmes szolgálatunkban is kifejezzük. A ránk vonatkozó kérésben azt ismerjük el, hogy semmink se lenne magunktól. Testi és lelki szükségeink egyedüli forrása Isten. A következő kérésben elismerjük, hogy Isten bocsánata nem lehet számunkra valóság, míg nem vagyunk hajlandók hasonlóképpen cselekedni. Az utolsó kérés az alázatos beismerése annak, hogy Isten támogatása nélkül mi nem állhatunk meg a Sátán és a világ ostromával szemben. Annak a vágynak kifejezése ez, hogy győztes élettel kívánunk hazatérni. A záradékban: Uram, tekints minket Krisztus által a magadénak, hogy abban, amit ránk bíztál a földön, a te dicsőséged ragyoghasson fel.

Péter István

DÉLUTÁN | 

Jézus könnyekre fakadt

Igehely: Jn 11:33-34; Kulcsige: „Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, háborgott lelkében, és megrendült. Megkérdezte: Hova helyeztétek őt? Azt felelték: Uram, jöjj és lásd meg!”

Az evangéliumok szerint Jézus kétszer sírt. Egyszer Lázár halála után, majd pedig Jeruzsálem miatt. Egyik esetben sem önmagát siratta. A betániai gyászoló testvéreknél, Jézus, aki maga a feltámadás és az élet megrendül. Ő, aki életét adja oda, és minden élet forrása, most könnyeket és gyászt megosztva hajol közel az emberhez, hogy együtt érezzen velük.

Jézus nem csak együtt érez és sír, hanem haragszik is, megrendülve és háborogva lelkében. Mire, vagy kire haragszik Jézus? A gyászolókra vagy a tömegre? Egyikre sem. Jézus látja a gyászt, a fájdalmat és a könnyeket, vagyis azt, ami az ember válasza az elmúlásra. Ezzel pedig szembe találja magát a bűnnel és a halállal, ami felkelti haragját. Fontos, hogy Jézusban együtt lássuk az Ő isteni és emberi természetét. Az, hogy Ő Isten Fia nem tette Őt érzéketlenné irántunk, hiszen velünk együtt érez. (Zsid 4:15) Emberi együttérzése nem merült ki csupán könnyes szentimentalizmusban, hanem teremtő szavával életre hívja azt, aki meghallja az Ő szavát. Boldog az, aki felismeri a gyászban, a veszteségben, a magányában, a betegségben, minden élethelyzetben Jézust, aki nemcsak könnyein át néz, hanem meg is szólít. Higgy Neki és meglátod az Isten dicsőségét!

Péter István

 Napi áhítat

Igehely: Róm 6:1–8; Kulcsige: Róm 6:6 „Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megerőtlenüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek.”

Hála Istennek, hogy kijelentette ezeket a csodás igazságokat Pálon keresztül! Harcolunk, küzdünk az óemberünkkel, öldököljük, levetkőzzük, olykor mégiscsak kibújik vagy akár előtör belőlünk. „Vergődik az óember a kereszten.” – fogalmazta meg egy teológustársunk, amikor rosszat tapasztalt. Ez a lényeg! Isten célja, hogy megerőtlenüljön, érvényét veszítse, végső soron megsemmisüljön a régi életünk. Nekünk is célunk, hogy elszakadjunk a bűnben maradásnak (1.v.) még a gondolatától is; a bűnnek szolgálástól eljussunk a bűntől való megszabadulásig (7b.v.).