2020. február 14., péntek

DÉLELŐTT | 
A házasság ellenségei: az intimitás hiánya

Igehely: 1Móz 2:4-25; Kulcsige: 1Móz 2:24 „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.”

A Biblia tanítása szerint, a férfi és nő közötti intimitásnak egyedül a házasságban van létjogosultsága. A „lesznek egy testté” megvalósulása azonban nem az alapja a házasságnak, hanem annak betetőzése. Ugyanakkor Istentől származó ajándék, amely elmélyíti a házastársak egymással való kapcsolatát.

A házastársak intimitása nem csupán a gyermeknemzés eszköze, hanem a kölcsönös gyönyörűségszerzés forrása is. Fontos, hogy a házastársak intim együttléte rendszeres legyen. Pál apostol tanácsa szerint: „Ne fosszátok meg egymást magatoktól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra, de azután legyetek ismét együtt, nehogy megkísértsen a Sátán titeket azáltal, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni.” (1Kor 7:5) Az intim együttléttől való tartózkodás csak egyetértéssel és fontos lelki tevékenység érdekében engedhető meg egy rövid időre. Az öncélú önmegtartóztatás a házasságban ugyanis nem keresztyén erény. Együtt böjtölni szabad, de koplalni vagy egymást koplaltatni nem.

Hogyan erősíti házasságotokat a rendszeres intim együttlét? Hogyan lehet tanítani a mai fiatalokat, hogy házasság előtt ne létesítsenek intim kapcsolatot?

Horváth Ferenc

DÉLUTÁN | 

A szív megtisztítása

Igehely: Ézs 1:10-18; Kulcsige: Ézs 1:18 „Jöjjetek, szálljunk most perbe egymással! – mondja az Úr. – Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú.”

Ézsaiás könyvét olvasva egy bírósági per kellős közepén találjuk magunkat. E bírósági tárgyalást Isten folytatta népével. Az ég és a föld voltak a tanúk ebben a perben, ugyanis amit Isten tett népével, az az egész világra is tartozik.

Isten hálátlansággal vádolta népét. Az Úr elhagyása azonban súlyos következményekkel járt. Olyanná vált a nép, mint a megvert rabszolga, akinek a testén nincs már ép hely, mindenütt sebek, ütések nyomai borítják. A törvénykezés végén viszont Isten kész meggyógyítani, megtisztítani és helyreállítani népét. Ezért szól így ígérete: „Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú.” (18v.) E megtisztulás nélkül ugyanis istentiszteletünk nem lehet kedves az Úr előtt. Hiszen Ő nem tűri el együtt a bűnt és az ünneplést! A megoldás viszont nem abban van, hogy akkor inkább nem jövünk az Úr elé. Képmutató, felszínes, vasárnapi vallásosság helyett, a mindennapi életben megnyilvánuló, megtisztult és engedelmes életet vár tőlünk Urunk.

Horváth Ferenc

 Napi áhítat

Igehely: 2Sám 14:18–24; Kulcsige: 2Sám 14:22 „Ekkor Jóáb arcával a földet érintve leborult, és áldotta a királyt. Azután ezt mondta Jóáb: Ma tudta meg szolgád, uram, királyom, hogy jóindulattal vagy hozzám, mert teljesítetted, ó király, szolgád kérését.”

A történetünkben Joáb próbálja megenyhíteni Dávid szívét, aki megharagudott fiára, Absolonra, mivel megölte testvérét, Amnónt. Joáb ravasz csellel próbálja megnyerni a király jóakaratát. Úgy néz ki, ő is azon az elven volt, mint Pál apostol: az alkalmat áron is meg kell vásárolni.

Dávid felismeri a ravasz félrevezetést, mégis könyörületes lesz, és teljesíti Joáb kérését. Vajon mi hányszor cselekszünk Joábhoz hasonlóan? Sokszor ravaszul becsempésszük imáinkba vágyainkat, de a végén alázatoskodva hozzátesszük: legyen meg a te akaratod.