Igehely: Jer 14:1-15:4; Kulcsige: Jer 14:22 „Tudnak-e esőt adni a népek bálványai? Vagy az ég adja-e a záporesőket? Nem, hanem te, Urunk, Istenünk, benned reménykedünk: hiszen te alkottad mindezeket!”
Mennyire rémítő, kijózanító és tanulságos ez a hasonló értelmű szócsalád: hasztalan, hatálytalan, hiába, eredménytelen, sikertelen! Kiver tőle a veríték. Megtapasztalásától elönt a szégyen és a bosszúság! Lebénít!
A Biblia rengeteg – az egyedül bölcs Isten szempontjából – haszontalan cselekedetet, gondolatot, szándékot említ: futkosás, utazás, mesterkedés, gyógyítási kísérlet, tanácskozás, munka, bizalom, megbízás, élet, ígéret, harc, szolgálat, törvény stb. Témánkkal kapcsolatosan három haszontalan ténykedést említek: hasztalan igehallgatás és -olvasás, eredménytelen szenvedés, hatálytalan imádkozás. Három olyan ébresztő isteni csapás, ami Jeremiás könyvében többször előfordul: fegyver, éhínség és járvány. Azonban nem minden nehézség oka a bűnbeesés.
Vessünk pillantást a Jeremiás által tárgyalt szárazságra. Kiszáradt lelki-szellemi élet. Elszáradt remény. Víztelen konyhák, fürdőszobák és műhelyek. Aszály a termőföldeken és legelőkön. Tikkadt, éhes és szédelgő állatvilág. Szétesőben levő kapcsolatok. Mindezzel emlékezetbe idézi bűneiket. Az első kapcsolat, ami megszakadt: az Istennel való kegyelmi szövetség. Bűneink ellenünk szólnak! Következményeik szemléltetik ezt. Míg a választott nép különféle bálványistenek beavatkozását szeretné kikényszeríteni az ocsmány istentiszteleteikkel, addig a próféta beismeri számtalan elpártolásukat. Továbbra is az Úr szabadításában reménykedik. Hozzá könnyeket hullatva imádkozik! Közben idegenként tűnik fel lelki szeme előtt az egyedül igaz Isten. Nem csoda, hisz az Ő földjén tehetetlen bálványokat imád az Ő nevét viselő népe! Jeremiás azt az utasítást kapta, hogy ne imádkozzon a népért! Sem böjt, sem esdeklés, sem áldozat nem helyettesítheti az őszinte Istenhez fordulást! Még az addig élt legnagyobb imádkozók: Mózes és Sámuel közbenjárása sem lehetne hatékony! A megtérni nem hajlandó nép útja romlásba és hasztalan szenvedésbe visz!
Viszont nincs hatalmasabb segítség nagy Főpapunk közbenjáró áldozatánál és imádságánál! Ha őszinte hittel, szívből mondjuk: Elismerem, Uram, gonoszságomat. Vétkeztem ellened. Érdemedért kérlek, ne vess el engem, ne engedd, hogy meggyalázzák dicső trónodat! – Ez nem lesz hasztalan könyörgés!
Vass Gergely
Imaáhítat: Dicsőítsük Istent a természetben megmutatkozó hatalmáért! – Zsolt 66:1-5
Bibliaóra: Hitehagyás idején szolgáljunk az Úrnak! – 1Kir 18:16-40 (Zsolt 86:8-9)
A hívő zarándokok életvitele
Igehely: 1Pt 2:11-17 Kulcsige: 1Pt 2:11 „Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak.”
Hálás vagyok Istennek, mert nemcsak általános alapelveket, hanem gyakorlati tanácsokat is közöl velünk a hívő életvitelről a Szentírásban. Péter tanításában a mindenkinek szóló tanácsok mellett találhatunk kisebb embercsoportoknak szóló sajátos útbaigazításokat is.
Mindenki jövevény és idegen ezen a földön, akár tudatában van ennek, akár nem. Csak átutazóban vagyunk itt. A Krisztusban hívők valódi hazája a mennyben van, ahová folyton kívánkozunk. Alapigénk ajánlott életvitele minden napra és éjszakára vonatkozik, akár látnak bennünket az emberek, akár nem. Isten a sötétben is lát, és sohasem alszik.
Tartózkodnunk kell a testi vágyaktól, amelyek a lelkünk ellen harcolnak. Ezek bűnös kívánságok, még ha ártatlannak is tűnnének. Megkötöznek, megbénítanak, tönkretesznek. Nem szabad megengednünk, hogy leuraljanak bennünket! A világiak igyekszenek kiélni mindenfajta vágyukat. Ezt nevezik az életüknek.
Éljünk tisztességesen a minket körülvevő és vizsgáló, de Istent nem ismerő emberek között! Ne lássanak életünkben jellemtelenséget, képmutatást, megbízhatatlanságot, hanem jó cselekedeteket, amikért önkéntelenül is dicsérni fogják Istent az ítélet napján.
Engedelmeskedjünk a véges emberi hatalomnak (Róm 13:1-7). Mindezt Isten kedvéért és társadalmunk javáért gyakoroljuk. Ez értelmes és helyes cselekedet. Viszont nem mondhatunk le Urunk imádatáról! A hívők lelki-szellemi szabadságban élő önkéntes szolgái Istennek. Az öncélú szabadság anarchiába, pusztulásba és tragédiába torkollik.
Adjuk meg a tiszteletet mindenkinek (anyagi helyzetétől, egészségi állapotától, hitbeli felfogásától, kinézetétől, korától, műveltségétől, nemétől, rangjától és származásától függetlenül). Ők mind Isten remek alkotásai, akikért Jézus meghalt. Ez ne jelentse hitünk feladását, inkább annak gyakorlását. Szeressük testvéreinket! Isten mindannyiunkat nagy türelemmel szeret!
Félő tisztelettel hódoljunk az egyetlen Istennek! Értelmünk, érzelmünk, akaratunk igazodjon mindenben Hozzá! Ő igazán megérdemli. Csak Őt szabad és kell imádnunk.
Vass Gergely
