2019. október 11., péntek

DÉLELŐTT | 
Egy szolgáló vezető búcsúja

Igehely: ApCsel 20:25-38; Kulcsige: 20:32 „Most pedig Istenre bízlak titeket és kegyelme igéjére, akinek van hatalma arra, hogy építsen és örökséget adjon a szentek közösségében.”

Aggodalom tölthet el, amikor attól, aki valamilyen értelemben függött tőlünk, búcsút kell vennünk. Félve gondolunk arra: hogy fog ő ezután önállóan boldogulni? Lehet, Pál apostolban is hasonló gondolatok fogalmazódtak meg a milétoszi kikötőben efézusi tanítványaival kapcsolatosan. Bármilyen érzelmek járták is át szívét, a legjobban döntött abban, hogy Isten kegyelemének ajánlotta a véneket, és rajtuk keresztül az egész gyülekezetet. Hiszen ki másra bízhatta volna őket Pál, mint arra, akiről három évig szolgálva bizonyságot tett nekik?!

Lehet, vezetőként, szülőként, gyülekezeti vagy egy személyes szolgálattal kapcsolatosan olvasod ezt az elmélkedést. Bárhogy is legyen, a legjobb döntésed lesz az, ha a rád bízott személyt/személyeket nem tőled, hanem Istentől függővé teszed.

Mennyire látszik meg az Istentől való függés fontossága a te személyes életedben? Csak szavakkal bizonygatod ezt a szükséget, vagy gondolkodásmódod és cselekedeteid is alátámasztják?

Szűcs Zsolt

DÉLUTÁN | 

A tanulás felelőssége

Igehely: Péld 25:1-8

Isten gyermekének nemcsak kiváltsága, hanem felelőssége is megismerni az ő Atyját. Nem véletlenül hasonlítja a Biblia Isten és a hívő ember viszonyát az apa-gyermek kötelékhez. Hiszen amíg más jellegű kapcsolatokban egymás megismerése határhoz érkezik egy bizonyos ponton, addig a családi kapcsolatok mélyülnek és erősödnek, ha a tagok nem zárkóznak el egymástól. Ahogyan és amennyit kijelentett Isten magából számunkra, az bár részleges, mégis teljesen megbízható és elégséges számunkra (Luther Márton). A kinyilatkoztatás elsődleges célja viszont nem az információgyűjtés Isten természetéről, hanem a vele való személyes kapcsolat építése.

Az Isten megismerésére való igyekezet nem zárja ki automatikusan a felfuvalkodottság veszélyét. Aki megfeledkezik a kijelentés céljáról, és csak ismeretet halmoz fel Istenről, információkban gyarapodhat, de lélekben nem. Mindannyiunk felelőssége megismerni Istent, és alkalmazkodni a felfedezett tanulságokhoz, de soha ne feledkezzünk meg a megismerés helyes motivációjáról: a személyes, meghitt és egészséges kapcsolatról mennyei Atyánkkal.

Szűcs Zsolt

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Sám 14:18–24; Kulcsige: 2Sám 14:22 „Ekkor Jóáb arcával a földet érintve leborult, és áldotta a királyt. Azután ezt mondta Jóáb: Ma tudta meg szolgád, uram, királyom, hogy jóindulattal vagy hozzám, mert teljesítetted, ó király, szolgád kérését.”

A történetünkben Joáb próbálja megenyhíteni Dávid szívét, aki megharagudott fiára, Absolonra, mivel megölte testvérét, Amnónt. Joáb ravasz csellel próbálja megnyerni a király jóakaratát. Úgy néz ki, ő is azon az elven volt, mint Pál apostol: az alkalmat áron is meg kell vásárolni.

Dávid felismeri a ravasz félrevezetést, mégis könyörületes lesz, és teljesíti Joáb kérését. Vajon mi hányszor cselekszünk Joábhoz hasonlóan? Sokszor ravaszul becsempésszük imáinkba vágyainkat, de a végén alázatoskodva hozzátesszük: legyen meg a te akaratod.