Igehely: Zak 5:1-11; Kulcsige: 5:5 „Azután előlépett a velem beszélő angyal, és ezt mondta: Tekints fel, és nézd, mi közeledik itt!”
A régiek még tudták, hogy lesz ítélet napja. Isten elé kerül majd minden és mindenki. E földön élő valamennyi ember valamennyi tette. És senki sem kerülheti el azt, amit megérdemel: akár jót, akár gonoszt cselekedett (Zsid 9:27). Ők még többnyire a Biblián tájékozódtak, és komolyan vették azt, ami ott meg van írva. A gonosz azonban úgy válik gonosszá, hogy mindeközben körülveszi a jóság. Elsősorban Isten jósága, de embereké is. A sötétség úgy válik egyre sötétebbé, hogy körülveszi az igazi világosság (Jn 1:5). Istené elsősorban, de embereké is. A gonoszok gonoszak akarnak lenni, és elzárkóznak az igazság elől (Jn 3:19-21). Sátán az Édenben vált ördöggé, és nem a pokol kínjai között. Eredetileg körülragyogta őt is az Isten dicsősége és szeretete. Isten megbecsülte, amit ő megtagadott és meggyalázott (Ez 28:11-15; Ézs 14:12-15). Az Úr Jézus viszont nem a menny felmagasztalt állapotában lett a világ üdvözítőjévé, hanem itt a földön, emberi körülmények között. Sőt a Golgota keresztjén, megalázott állapotában (Zsid 5:7-10).
Nem a körülményeink megváltoztatására kellene nagyobb gondot fordítanunk, hanem szívünk állapotára. Hogy ne az átkot gyűjtögessük magunknak, hanem megtisztult szívvel tegyük a jót mindenkivel. Ez magvetés az eljövendő világ számára.
Hetényi Attila
Csodás szabadulás
Igehely: ApCsel 5:17-25
Isten a megpróbáltatás idején erőt ad, és a nyúlszívűt is képes oroszlánná változtatni. Amerikában járva Lőrincz Pista bácsival beszélgettem. Erdélyből került ki a Ceausescu-időkben. A félig felépített imaházat le kellett bontaniuk. Amikor a romok fölött tartották az istentiszteletet, a Securitate állandóan zaklatta őket. A Nyugatról jött turisták viszont videóztak. A szekusok kiabáltak velük, hogy hőst akarnak csinálni magukból.
– Mi nem vagyunk hősök! Olyan gyávák vagyunk, mint a nyúl. Ti csináltok hőst belőlünk, mi csak meg akarjuk tartani az istentiszteletünket. Ha máshova megyünk, letartóztattok. Nekünk nincs más tulajdonunk, csak ez a rom. – mondták. A Zsidókhoz írt levélben egy hosszú listát találunk a hit példaképeiről, akik átélték Isten szabadító tetteit. De a hit jó példái azok is, akik szabadulás helyett mártíromsággal dicsőítették meg Istent. A Biblia nem tesz köztük különbséget.
Ha hitünk által valamilyen szorult helyzetből megszabadulunk, akkor örvendünk. De kétségeink támadnak, ha nem kapunk semmiféle csodás segítséget, és csak áldozatok árán őrizhetjük meg a hitüket. De ne feledjük: a szabadítás, és a baj elhordozásához szükséges erő és türelem is Istentől jön.
Hetényi Attila
Új hozzászólás