2019. június 17., hétfő

DÉLELŐTT | 
A nemzedékeken át öröklődő ígéret

Igehely: 1Móz 35:1-15; Kulcsige: 35:12 „Neked adom azt a földet, amelyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, utánad pedig utódaidnak adom azt a földet.”

Mindig Isten a kezdeményező. Ebben az esetben is Jákóbot Bételbe szólítja. Oltárt kell építenie. Az Ószövetségben az oltár volt az istentiszteleti hely. Jákób nagyon jól tudta: akárhogy nem járulhat Isten elé. Ezért megszabadul a bálványoktól egész háznépével együtt. Azután megtisztították magukat és ruhát váltottak. Isten ekkor megerősíti Jákób nevének Izráelre változtatását, és ezután újítja meg az elődöknek tett ígéreteket.

Mit hagyunk örökségül a következő generációnak? Persze, a hitet nem lehet örökségül továbbadni. De nagyon meghatározó, hogy mit látnak gyermekeink a családban, testvérek a gyülekezetben. Fontos bemutatni, hogyan tiszteljük Istent. Jákóbtól sokat tanulhatunk: Szabaduljunk meg a múlt kötelékeitől, azoktól a bálványoktól, szokásoktól, ördögi befolyásoktól, melyek Isten és közénk állnak. Törekedjünk folyamatos megtisztulásra, bűneinktől való szabadulásra. Vetkőzzük le az óembert, régi életünket és engedjük, hogy Isten az Ő Lelke által kiformálja új személyiségünket, új nevünkkel összhangban.

Hogyan tiszteled Istent? Milyen végrendeletet hagysz magad után (Zsolt 103:17)?

Nagy Tibor

DÉLUTÁN | 

Az elhívás személyes

Igehely: Jer 1:1-10

Mindig és mindenben Isten a kezdeményező. Az is, hogy megszülettünk, Isten akarata volt. Urunk határozottan és félreérthetetlenül nyilvánvalóvá teszi elhívását minden szolgálatra. Jeremiásnak is tudtára adta, mi a teendője. Népek prófétájává kellett lennie, ez volt a küldetése.

A feladat, amire Isten elhív bennünket, mindig nagyobb, mint a mi képességünk és alkalmasságunk. Ebből kifolyólag, amikor az ember szembesül az Isten elhívásával, alkalmatlannak érzi magát. Isten nem az alkalmas, felkészült és tökéletes embereket hívja a szolgálatába, hanem az engedelmeseket. Jeremiásnak kijelenti: megszenteltelek. Ez nem azt jelenti, hogy Jeremiás tökéletes és hibátlan volt, hanem azt, hogy egy meghatározott célra elkülönített. Prófétának szánta már születése előtt, ez volt a terve az életével. Ahhoz, hogy ez a terv megvalósuljon, engedelmeskednie kellett. Bár voltak kifogásai, Isten érvei erősebbek voltak, s meggyőzték.

Isten teszi alkalmassá azokat, akiket elhív (2Kor 3:5).

Nagy Tibor

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
6 + 9 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Thessz 3:1–12; Kulcsige: 2Thessz 3:4 „Bizalmunk van az Úrban irántatok, hogy amit elrendelünk, azt megteszitek, és meg is fogjátok tenni.”

Pál bízott a gyülekezetben, hogy amit kér tőlük, azt meg is fogják tenni. Pálnak való engedelmességükkel az Istennek való engedelmességüket bizonyították. Engedelmességük abban állt, hogy elhatárolódtak a gyülekezetben megjelenő tévtanítástól, és azoktól, akik tétlenül éltek. Abban mutatkozott meg a megbízhatóságuk, hogy ragaszkodtak a Páltól tanultakhoz. Mi elhatárolódunk-e a gyülekezetben megjelenő bűnöktől? Bűnnek tartjuk-e azt, amit az Írás annak tart, vagy igazodunk a mai kor szokásaihoz, elvárásaihoz? Számunkra ki vagy mi a mérce?