Igehely: Jn 7:14-24; Kulcsige: 7:17 „Ha valaki kész cselekedni az ő akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy vajon Istentől való-e, vagy én magamtól szólok.”
Az Úr Jézus Krisztus tanítása mindig érintette a hallgatókat. Egyesekben hitet, másokban megütközést idézett elő. Sokan vádolták Krisztust a tanításai miatt. Mások csodálkoztak, hogy miként rendelkezett azzal a bölcsességgel, ami tanításaiból kihallatszott? Ő lenne az Isten Fia? De hát nem az ácsnak, Józsefnek a családjához tartozik? Lehet-e építeni a tanításaira?
Aki Isten akaratát őszinte szívvel keresi, az Istennek akar tetszeni. Mindennel, amit tesz vagy mond, Isten dicsőségét keresi. Krisztus soha nem a saját dicsőségét kereste, hanem az Atya dicsőségét. Azt hirdette, amit az Atya rábízott. Az élete, cselekedete által ismerhette meg mindenki, hogy amit mond, annak súlya van. Amit hirdet, az Istentől van. Legyen ma az a célod, hogy mindent, amit teszel, Isten dicsőségére tegyél. Ez által a körülötted élők felismerik, hogy érdemes odafigyelni arra, amit mondasz.
Melyik a súlyosabb: az ember cselekedete vagy a beszéde?
Miből ismerhető fel, ha valaki a saját bölcsességéből szól vagy tanít?
János Csaba
Anna, az imádkozó nő
Igehely: 1Sám 1:1-19
Igeszakaszunkban egy olyan asszonyról olvashatunk, aki nehézsége ellenére is Istent kereste imádságban. Anna imádkozó asszony volt. Nem kell annál szebb bizonyságtevés, mint amikor az emberek úgy ismernek meg, mint imádkozó asszonyt, édesanyát, édesapát, fiatalt.
Hogyan imádkozott Anna? Az imájából kitűnik, hogy hatalmasnak látta azt az Istent, akit megszólított. Seregek Urának nevezte Őt. Tisztelettel jött elé. Miközben nagynak tekintette a Teremtőt, magát nagyon kicsinek látta. Erre enged következtetni Annának az a kifejezése, hogy „a te szolgálóleányod”. Úgy látta magát Istenhez képest, mint aki nem méltó semmi jóra. Továbbá az is észrevehető az imádságában, hogy bizalma volt Istenben. Ha nem bízott volna az Úrban, nem mondott volna el semmit neki. Ő azonban aprólékosan kiöntötte a szívét, és elmondta a kérését. Végezetül az is világosan látható, hogy Anna imádsága nem volt önző, hiszen, amit kért, azt felajánlotta Istennek.
Követve Anna példáját, váljunk mi is olyan imádkozókká, akiket Isten meghallgathat, és akik minden időben Istent keresik.
János Csaba
