Igehely: Jn 7:1-13; Kulcsige: 7:6 „Jézus pedig így szólt hozzájuk: Az én időm még nincs itt, nektek azonban minden idő alkalmas.”
Az Úr Jézus Krisztus jövetelének célja a mi megváltásunk. Teljes földi életét ez a cél határozta meg: feláldozni magát bűneinkért, hogy általa bűnbocsánatot és életet nyerjünk. Lelkünk ellensége, Sátán mindent megtett annak érdekében, hogy a Megváltó ne vigye véghez megváltásunkat. Néha embereket használt fel: farizeusokat, írástudókat, hitetlen zsidókat vagy éppen a családját. Az Úr Jézus tudta, hogy miért jött, és azt is, hogy mikor fogja célját betölteni. Nem engedte magát félrevezetni, siettetni. Isten igéjében olvassuk: „Ma, ha az Ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor.” (Zsid 3:15) Ami Istent illeti, Ő sohasem késik. A megfelelő időben ott van, ahol lennie kell. Ami az ember Istenhez való megtérését illeti, lehet, felteszed a kérdést, hogy mikor van itt az ideje annak, hogy valaki megtérjen? A megfelelő idő erre a mai nap, ahogy Isten igéjében is olvasható. Ne tétovázz, és ne várj tovább! Gyere Istenhez bűneiddel, aggodalmaiddal, életeddel még ma!
Miért ment fel Krisztus titokban a lombsátor ünnepére?
Milyen kifogásokat szokott az ember hozni arra, hogy ne „ma” térjen meg?
János Csaba
Delila, a kelepcébe csaló asszony
Igehely: Bír 16:4-21
Sámson megszeretett egy filiszteus asszonyt, akinek Delila volt a neve. Akármilyen őszintén és erősen szerette is őt, az asszony szeretete nem volt őszinte, hisz végül csapdába ejtette Sámsont, aki elvesztette az erejét.
Miként vesztette el Sámson azt, amit Istentől kapott? Először is azáltal, hogy nem volt mindenben olyan erős, mint ahogyan ő esetleg gondolta. Igen, Isten kegyelméből eszköz volt abban, hogy Izráelt megszabadítsa az ellenségtől. E cél érdekében rendkívüli fizikai erővel ruházta fel őt Isten. Ennek ellenére mégis volt olyan területe az életének, amelyben támadható volt. Bukásának másik oka, hogy túl messzire ment a kísértésben. Megengedte Delilának, hogy megkötözze inakkal, majd kötelekkel, és a fejét az ölébe hajtotta. Egy bizonyos ponton biztossá vált a bukása.
A tanulság mindezekből az, hogy mindenkinek van olyan terület az életében, amelyben kísérthetőbb. Érdemes ennek tudatában lenni. Ugyanakkor ne engedjünk a kísértésnek egy tapodtat sem, nehogy kelepcébe csaljon minket a lelkünk ellensége!
János Csaba
