2019. február 17., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Az ajtót keresed?

Igehely: Jn 10:1-21; Kulcsige: 10:9 „Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik, bejár és kijár, és legelőre talál.”

Könnyű felismerni, hogy az Úrnak igen kedves a pásztor és a nyáj képe a Bibliában. Csodálatosan kicsúcsosodik ez az Úr Jézus példabeszédes igehirdetésében, amely a jó Pásztorról szól. Mivel abban az időben sokan foglalkoztak juhtenyésztéssel, ezért könnyebben megértették az Úr Jézus mondanivalóját. Az Úr mesteri módon érzékelteti a példázatban, hogy: 1. A nyájának van ellensége. 2. A pásztor a juhait névről ismeri. 3. A pásztor a nyáj vezetője. Nem igazán csodálkozom azon, hogy a tanítványok nem sokat értettek ezekből a szavakból, hiszen többnyire halászok voltak. De majd eljött az idő, amikor rögződött bennük ez a tanítás, és hűen alkalmazták is: ,,legeltessétek az Isten kötöttetek lévő nyáját, ne kényszerből, hanem önként...” (1Pt 5:2). Ebben a prédikációban az Úr Jézus a juhok ajtajával azonosítja magát. Ezzel több tanulságot is igyekszik kifejezni: 1. Jézus, a jó Pásztor védelmet nyújt, mert van ellensége a nyájnak. Az ördög, mint ordító oroszlán, szertejár, és azt keresi, hogy kit raboljon el. 2. Az ajtó szűkre van szabva, ami azt jelenti, hogy este, amikor jön a nyáj, egyenként mennek be a karámba. Így a megszámolás hibátlanul történik, és ha egy is hiányzik, akkor a Pásztor érte megy, megkeresi. 3. „Én vagyok az ajtó, ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár...” – vagyis teljes szabadság van biztosítva a nyájnak. Ki- és bejárhat, nincs a falak tömlöcében. Bizonyíték erre a sok elcsatangolt bárány, akik az ördög áldozatai lettek, sajnos. Ha valaki az ajtót keresi, akkor elég, ha a jó Pásztort keresi. A jó Pásztor felelőssége, hogy jó helyre terelje a nyájat, védelmezve a ragadozó farkasoktól. Ezt a védelmet a béres nem biztosítja. Ő elfut, ha látja, hogy jön a veszély. A Pásztor szeretete juhai iránt megmutatkozik abban, hogy életét adja a nyájért.

Mit értünk az Úr szavai alatt: ,,azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek” (10.v.)? Mi a bizonyíték arra, hogy az Úrnak vannak más juhai is, és kik azok? Kik alkotják tehát az egy nyájat, mert az egy Pásztor egyértelmű?

Dániel Zalán

Imaáhítat: 

Imádkozzunk, hogy az Úr Jézussal való találkozás legyen életünk legfőbb célja! – Lk 2:15

Bibliaóra: 

Ne a megfélemlítésre összpontosítsunk! – Neh 6:1-19 (2Tim 1:7)

DÉLUTÁN | 

Az első testvérpár

Igehely: 1Móz 4:1-16

Kain és Ábel az első két ember, akik az Édenkerten kívül születtek. Míg Ádám és Éva az Isten „sajátkezű” teremtményei, íme, a két testvér már a két teremtett ember leszármazottja. Már az első generációnál, főleg Kain esetében, észrevehető, hogy a bűn az édenihez képest más formában is megmutatkozik. Kain szívében már jelen van az irigység, a csalódottság, a düh, az indulat, a harag, s mindez gyilkossággal tetőzik.

Kain földművelő volt, ezt is tennie kellett valakinek, Ábel pedig juhtenyésztő volt. Sokszor felmerült bennem az a kérdés, hogy miért nem lett Ábel méhész vagy kertész? De nem találtam jobb magyarázatot a következőnél: Ádám és Éva elmesélhették gyermekeiknek az Édenben történteket. Hogy hogyan csábította el őket az ördög. Hogy milyen nagy változás történt az életükben, és milyen büntetést szabott ki rájuk Isten. Arról is beszámolhattak, hogy falevelekkel próbálták mezítelenségüket takargatni. Az Úr azonban báránybőrből készített nekik ruhát, ami azt jelentette, hogy Isten már akkor meghozta számukra az áldozatot vérontással. Nagy a valószínűsége, hogy Ábelnek ekkor fordult meg a fejében a bárányok gondozása, tenyésztése. Az a tény, hogy mindkét testvér azon igyekezett, hogy termésük egy részét visszaadják Istennek áldozat formájában, dicséretesnek mondható. A dolgok ott mérgesedtek el, amikor Kain észrevette, hogy Isten kedvesebben tekint Ábel áldozatára, mint az övére. Kain nemhogy örült volna, hogy öccse kedves Isten előtt, inkább elöntötte a harag. Ábel mindennapi életéből tudta meg Kain, hogy testvére kapcsolata az Istennel kívánatos. Áldozatát is úgy hozta Isten elé, hogy a legjavát kiválogatta, és azokat áldozta fel Istennek. Hiszem, hogy Ábel két áldozat bemutatása között is példamutató életet élt. Olykor ő volt az áldozat, mert a nyájat néha élete veszélyeztetésével kellett megvédenie. Az sem kizárt, hogy testvére naponta zaklatta. S ahol van egy ábeli lelkületű ember, ott megjelenik egy ellenség is. Azt se veszítsük szem elől, hogy Ábel magvából nem született egy ember se, Kain magvából viszont benépesedett a föld. Van-e valami jelentősége ennek?

Dániel Zalán

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
17 + 3 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Thessz 2:13–20; Kulcsige: 1Thessz 2:14 „Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól.”

Amint a thesszalonikai gyülekezet megszületett, egy új valóságban is találták magukat. A helyi gyülekezet identitása nem abban merül ki, hogy Krisztus és mi, thesszalonikaiak. Pál kinyitja az ablakot, és megmutatja az új testvéreknek, hova is kerültek: „Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól” (14.v.).