Igehely: 1Jn 4:7- 12; Kulcsige: 4:9 „Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.”
Mai világunkban a szeretet sokszor csak egy kóbor érzéssé van lecsökkentve, ami fellobbanhat vagy kihűlhet. Egyszer csak megjelenik, mint télen a hó, aminek este még nyoma sincs, reggelre meg már beterítette az egész tájat. Aztán hirtelen elolvad és hűlt helye se marad.
Ezzel ellentétben János apostol azt állítja a szeretetről, hogy az egy cselekvő magatartás: „abban nyilvánult meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.” A 10. vers arra mutat, hogy a szeretet létezését csakis tettekkel lehet bizonyítani. Isten szeretetének bizonyítéka, hogy „elküldte fiát engesztelő áldozatúl bűneinkért.”
Napjainkban Isten aktív szeretetének a bizonyítéka az, hogy Isten gyermekei tesznek valamit egymásért. Más szóval, mi vagyunk Isten szeretetének csatornái, és az Ő példájára képesek kell legyünk a gyakorlati szeretetre. Karácsonykor, az ajándékozás ünnepén jó elgondolkodni azon, hogy mi akadályoz minket abban, hogy szeretetünk tettekké váljon.
Lehet meg se látjuk a rászorulót? Vajon attól félünk, hogy nekünk sem marad elég? Esetleg, úgy gondoljuk, hogy akin segítenünk kellene nem érdemli meg?
Bíró Zoltán
Utoljára fiát küldte el
Igehely: Mt 21:33-44
Ez a példázata Jézus egyik válasza a korabeli zsidó elitnek, akik tudni akarták, hogy „ki adott hatalmat” neki, hogy a templomot megtisztítsa. Itt Jézus nem egy új példabeszédet fogalmaz meg, hanem újra értelmezi Ézsaiás 5. részének szőlőskert allegóriáját.
Ézsaiás könyvében, akárcsak alapigénkben Isten, a szőlősgazda felelős az ültetésért. Viszont amíg Ézsaiásnál a gondozás ellenére való terméketlenség a szőlőskert feladást eredményezte, addig Jézus példázatában a szőlőskert termőképességével semmi gond nem volt, csak annak gondozóival. Ezek a bérlők elképesztően kegyetlen személyek voltak, akik eget rengető tiszteletlenségükben még a földbirtokos fiát is megölték.
Első látásra a gazda döntése, hogy elküldje fiát bölcstelennek tűnhet, de ne felejtsük el, hogy ez a példázat nem a bolond gazdáról, hanem a gonosz szőlőművesekről szól, akik vezető helyzetük megerősítésé érdekében készek aljas módszereket is bevetni, hogy aláássák a gazda tekintélyét.
Ez a példázat figyelmeztetés nekünk is, nehogy hataloméhségünk, hagyományaink és szokásaink Isten szeretetének és kegyelmének az útjába kerüljenek.
Bíró Zoltán
Új hozzászólás