2019. december 21., szombat

DÉLELŐTT | 
„Idejében elrendezni mindent”

Igehely: Lk 12:54-59; Kulcsige: 12:56 „Képmutatók, a föld és az ég jelenségeit felismeritek, e mostani időt miért nem tudjátok felismerni?”

Jézus leleplezi kortársai életében azt a kettősséget, hogy a természet jeleit tökéletesen felismerik. Megtanulják a felismeréseikhez igazítani az életüket, ugyanakkor az Istennel való közösségben, teljesen tudatlanok a jelek megítélésében, és ezt nem tartják problémának. Jézus nem azért kéri rajtuk számon ezt a kettősséget, mert zavarja, hogy ilyen az a generáció, hanem azért, mert ilyen az ember. A mai ember is mindent megtesz azért, hogy eligazodjon a világban, miközben az Istennel való közösségben teljesen tudatlan, látás nélküli. Ha én vagyok az, aki eladósodott, nekem kell keresni a megoldást, ha azonban nem vagyok, akkor nincs lépés kényszerem. Lényeges dolog, hogy helyesen látom-e a valóságos helyzetemet. A Messiás megérkezése lezárja a változtatás lehetőségét. Jó lenne tisztában lenni a helyzetünkkel, mert ez határozza meg, hogy mit jelent az érkezése: üdvösséget vagy kárhozatot? Ő akkor már nem tesz mást, csak nyilvánvalóvá teszi az életvitelem milyenségét. Hol vagy? A helyeden?

Tenkely Béla

DÉLUTÁN | 

A testté létel megvalósulása: és az Ige testté lett

Igehely: Lk 2: 6-7, Jn 1: 14-18

Isten az idő ura, ő dönt időkről és eseményekről. Nekünk arra kell figyelnünk, hogy mire kapjuk az időt. A Názáreti Jézus testet öltésekor, testben járásakor az Isten megismerésének az ideje jött el, hiszen, ahogyan ő kijelentette nekünk, úgy nem ismertük őt. Amit Jézus elmond az Atya emberszeretetéről, irgalmáról, kegyelméről, az szinte felfoghatatlan Jézus kortársai számára. Természetesen adatott idő a megismerésre, bár Jézus kortársai nem akarták elengedni régi ismeretüket, inkább megkérdőjelezték az Úr szavait. A megismerést követnie kell az életváltozásnak, mert az új ismeretet érvényesíteni kell az életvitelben. Az Athéniakat jellemezte az, hogy mindig újat szerettek hallani, de nem változott az életük. Te érted-e, hogy mikor akar az Úr tovább vinni az ismeretben, és mikor akarja az életváltozást. A kettőt nem szabad összekeverni. Korunk egyik legnagyobb problémája, hogy nem Isten határozza meg a történéseket az életünkben. Ki van rád nagyobb befolyással? Az Úr, vagy valamelyik „gyermeke”?

Tenkely Béla

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
6 + 10 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Thessz 3:1–12; Kulcsige: 2Thessz 3:4 „Bizalmunk van az Úrban irántatok, hogy amit elrendelünk, azt megteszitek, és meg is fogjátok tenni.”

Pál bízott a gyülekezetben, hogy amit kér tőlük, azt meg is fogják tenni. Pálnak való engedelmességükkel az Istennek való engedelmességüket bizonyították. Engedelmességük abban állt, hogy elhatárolódtak a gyülekezetben megjelenő tévtanítástól, és azoktól, akik tétlenül éltek. Abban mutatkozott meg a megbízhatóságuk, hogy ragaszkodtak a Páltól tanultakhoz. Mi elhatárolódunk-e a gyülekezetben megjelenő bűnöktől? Bűnnek tartjuk-e azt, amit az Írás annak tart, vagy igazodunk a mai kor szokásaihoz, elvárásaihoz? Számunkra ki vagy mi a mérce?