2019. április 26., péntek

DÉLELŐTT | 
Te kövess engem

Igehely: Jn 21:20-23; Kulcsige: 21:23 „Elterjedt tehát a testvérek között az a mondás, hogy ez a tanítvány nem hal meg. Pedig Jézus nem azt mondta neki, hogy nem hal meg, hanem ezt: Ha akarom, hogy megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik rád?”

Egy rövid életkép van előttünk ma reggel, három szereplővel: Jézus, Péter és János. Péter éppen az előbb tudja meg azt, hogy mi vár rá élete utolsó szakaszában: mártírhalállal fogja az Urat megdicsőíteni. Ennek kapcsán máris megfogan Péterben egy kérdés János irányába - „Uram, hát vele mi lesz?” Neki milyen sorsot szántál? Jézus szelíden, de határozottan helyreigazítja Pétert: ez nem tartozik rád. Neked az a dolgod, hogy kövess engem. Mi a tanulság ebből? Elsősorban az, hogy ne hasonlítgassuk magunkat másokhoz. A miénknél vannak rosszabb életkörülményekben emberek, akikkel szemben büszkélkedhetnénk is akár. De ez nem lenne helyes magatartás. Vannak viszont a miénknél sokkal jobb körülményekben élő emberek is, akikhez ha viszonyítjuk magunkat, az az érzésünk támadhat, hogy nekünk szinte semmink nincs hozzájuk képest. Ez is egy helytelen gondolkodás. Az ilyen hasonlítgatások már sok zűrzavart okoztak egyes hívő emberek lelki világában, de akár gyülekezeti közösségeinken belül is.

Az Úr Jézus parancsa ma reggel felém és feléd így hangzik: Te kövess engem! Törekedj hozzám hasonlóvá válni! Könyörögjünk, hogy tiszta szívvel, őszinte ragaszkodással kövessük Urunkat életünk minden napján.

Nagy Kasza Zoltán

DÉLUTÁN | 

Szeretni mindennél jobban

Igehely: Mt 10:34-39

Megdöbbentő szavak ezek, amelyek Jézus ajkáról hangzottak el. Valószínűnek tartom, hogy akkor sem értették sokan és ma is vannak szép számmal, akikben megütközést váltanak ki ezek a mondatok. Ha Jézus a Békesség Fejedelme, akkor hogyan mondhatja, hogy nem békességet hozott, hanem kardot. Javára válhat bárkinek is, ha Jézus miatt felborul a család addig jól megszokott rendje? A kérdéseket tovább sorolhatnánk, de szeretném, ha figyelmünk most arra irányulna, hogy Jézus a legszorosabb családi kapcsolatainkat is jelenlétével át akarja hatni. Megváltónk világossá teszi, hogy családi kapcsolataink akkor a legtartalmasabbak, ha Ő van az első helyen életünkben. Csak az tud önzetlenül, mindenféle érdek nélkül szeretni, aki Jézust szereti a legjobban. Amikor valaki élő hitre jut egy olyan családban, ahol még nincsenek hívők, elkerülhetetlenek a konfliktusok. De Őérette érdemes mindent felvállalni, és ha kell, elszenvedni is.

Imádkozzunk ma este azokért a testvéreinkért, akik olyan családokban élik meg hitüket, ahol gyakran nagy ellenállásba ütköznek, és szenvedniük is kell az Ő nevéért. Könyörögjünk, hogy maradjanak hűségesek az Úrhoz.

Nagy Kasza Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?