2018. szeptember 4., kedd

DÉLELŐTT | 
Az atyai bölcs beszédre figyelmesen hallgató ifjú

Igehely: Péld 4:1-10; Kulcsige: Péld 4:5 „Szerezz bölcsességet, szerezz értelmet, ne felejtsd el szavaimat, és ne térj el tőlük!”

Egy bölcs apa nem a saját bölcsességét adja tovább a fiának, hanem az Istentől nyert bölcsességet. Az ilyen atyai tanítás egyre ritkább mai társadalmunkban, és valljuk be, hogy a hívő családokban is sokszor hiányos a lázas rohanás és a sok halaszthatatlan tennivaló miatt. Jó látni, ha egy édesapa együtt sétál a gyermekeivel, ha együtt játszik, ha együtt étkezik, ha együtt tanulja a leckét, ha együtt imádkozik. Olyan jó és felemelő érzés, amikor egy gyermek azt mondja: ezt édesapámtól tanultam! Olyan jó, ha valakinek engedelmes és jól tanuló gyermekei vannak! A Szentírás szerint megvan az ideje a tanításnak, és megvan az ideje a tanulásnak. Vigyázzunk, hogy addig tanítsunk, amíg lehet, és addig tanuljunk, amíg van kitől! A jól tanuló ifjú jó, ha megjegyzi: a megszerzett tudásra vigyázni kell! Isten Igéjét minden tanulónak szívébe kell zárnia, őrködnie kell érzései és gondolatai felett, mert a Sátán mindennap azon van, hogy azt kilopja onnan. A bölcs beszéd életnek beszédét jelenti, és az a csodálatos, hogy akik megtartják azt, azok megtartatásban részesülnek. Miért? Azért, mert az örök élet beszédének forrása Jézus Krisztus.

Veress Ernő

DÉLUTÁN | 

Az alárendeltek és a feljebbvalók viszonya

Igehely: Kol 3:22–4:1

A társadalom alárendeltekből és feljebbvalókból áll. Ezt még a gyülekezetben is megfigyelhetjük Krisztus és a tagok tekintetében. Pál apostol az egymáshoz való helyes viszonyulásra utasítja a társadalmi kategóriákat. Az alárendeltek többnyire utasításokat hajtanak végre. Ezeket lehet gépiesen végezni, megfontoltság és tisztelet nélkül. Az apostol szerint a munkásoknak jó lélekkel kell dolgozni. Még akkor is, ha a főnök szabadságra utazott, vagy ha nincsenek térfigyelő kamerák. Még akkor is, ha nem a minőségen van a hangsúly. Még akkor is, ha kevés a fizetés. Úgy kell dolgozni, mint az Úrnak. Még takarítás közben is. A fizetség csak részben történik ezen a földön. A jó munkáért majd az Úr személyesen fog megfizetni.

A feljebbvalókat is igazgatja az ige: legyen igazságos és méltányos a bérezés, legyenek jó munkakörülmények, legyen pihenőszabadság az alkalmazottak számára stb. Ha Isten igéje szerint építjük fel társadalmunkat, akkor az Úr általi megjutalmazására számíthatunk.

Imádkozzunk ezért a lelkületért!

Veress Ernő

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.