2018. október 5., péntek

DÉLELŐTT | 
A megszelídíthetetlen nyelv

Igehely: Jak 3:1-12; Kulcsige: Jak 3:8 „A nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve halálos méreggel.”

Megalázó kijelentés, hogy „sokat vétkezünk mindnyájan”. Megdöbbentőbb, hogy Jakab magára is és a hívőkre is érti, akiknek ír. Ezért van szükségünk a kegyelemre minden nap, minden órában. Ezért elengedhetetlen töredelmes és bűnbánó magatartással élni.

Aki beszédében nem vétkezik, az tökéletes. Mert a szívnek teljességéből szól a száj (Mt 12:34), vagyis a beszéd tisztasága a szív tisztaságát igazolja. Csak az Úr Jézus volt ilyen. Valóban érdemes féken tartani nyelvünket, mert mint lovakat zablával, és a nagy hajókat kormánylapáttal, úgy a beszéddel egész életünket irányíthatjuk.

De ki tudja megfékezni a nyelvet? Gonoszabb a leggonoszabb vadaknál. A nyelv halálos mérge nemcsak akkor öl, amikor indulatos, gyűlöletes szavak jönnek ki. Hanem amikor nyugodtan, diplomatikusan, tudományosan hazugságot szól Istenről, a világról, a bűnről stb. Figyelem, ez a mai kor stílusa, ez a nehezebben felismerhető méreg. Ne vedd be és ne is szóld! Hála az Úrnak, ő képes megtisztítani és megszelídíteni a mi nyelvünket. Rendeld alá magad Szentlelkének, mert nem jöhet ki egy szájból áldás is és átok is.

Kelemen J. Sándor

DÉLUTÁN | 

Prófétai küldetés

Igehely: Ez 3:4-11

Kevés olyan ember van, aki azért megy másokhoz, hogy igei üzenetet vigyen nekik. Az Úr ezért nyomatékosan hív el újabbakat.

Az igehirdetőknek, lelkigondozóknak, prófétáknak ki kell mozdulniuk kényelmi zónájukból, és meg kell látogatniuk azokat, akik részére isteni üzenetet kaptak.

Isten újból és újból igét küld népének. Ők már igen sok tanításban részesültek, mégsem aszerint élnek! Így hát megint saját népéhez szól. Pedig rengeteg az olyan ember, aki még sohasem hallott élő igét! Ily módon késleltetik a világ evangelizálását.

Elvárnánk, hogy akik jól és könnyen értik Isten küldötteinek a nyelvét, komolyan is vegyék a kapott üzenetet. De nem, a nyelvismeretek felett áll a „kemény fej és konok szív”. Az egész kiválasztott nép ilyen, mert nem akarnak Istenre hallgatni! Ezért maga az Úr még inkább megkeményíti küldötteinek arcát (szeretetét) és fejét (hitét). Elveszi félelmüket.

Isten igazi prófétái szívükbe fogadják Küldőjük minden szavát. Elmélkednek azon, élik azt. Isteni tekintéllyel adják át a szabadító igéket a szellemi fogságban csüggedten élőknek, akár hallgatnak azokra, akár nem!

Vass Gergely

 Napi áhítat

Igehely: Lk 12:35–40; Igehely: Lk 12:37 „Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.”

A keleti kultúrában, Lukács idejében az embereknek nem volt órájuk, így a pontosság ismeretlen fogalom volt náluk. Amikor a ház ura el volt utazva, a szolgák várták a visszajövetelét. Miután az otthon maradt asszonyok és gyerekek elfogyasztották eledelüket, a szolgák mindig félretettek egy részt az eledelből arra az esetre, ha uruk megérkezne. Estére a ház népe nyugalomra tért, de a szolgának ébren, szolgálatra készen kellett várnia urát.

Amint a szolga várja haza urát, akképpen kell nekünk, hívőknek, várnunk vissza az Úr Jézust. Hogyan lehetünk készen az ő jövetelére?