Igehely: Lk 22:66-23:25; Kulcsige: Lk 22:20-21 „Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki. De íme, annak a keze, aki elárul engem, az enyémmel együtt van az asztalon.”
Miután a Júdás által vezetett sereg nagycsütörtök éjszaka a Gecsemáné kertben elfogta, Jézust a főpap házába vitték. Az őrizők kigúnyolták és megverték. Ügyében ítéletet nem hozhattak, mert éjszaka volt. Amikor megvirradt, összegyűlt a nép vénjeinek tanácsa, vallási vezetők, és istenkáromlás vádjával halálraítélték Jézust. Az ítélet végrehajtásához a Római birodalmat képviselő tiszttartó engedélyére is szükség volt. Emiatt a testület Jézust Pilátus elé vitette. Ő a zsidók vádját tudomásul vette, de miután kikérdezte Jézust, a következőket mondta: „Semmi bűnt nem találok ebben az emberben.” Majd elküldte őt Heródeshez, aki szintén hosszasan kérdezgette. Kérdéseire azonban nem felelt, hiszen neki már megmondta Keresztelő János, hogy tőle mit vár Isten. Heródes megvetően bánt Isten Fiával, és visszaküldte Pilátushoz, aki szerette volna szabadon bocsátani az Urat, de a zsidó vezetők követelőzése miatt ezt nem merte megtenni. Végül kiszolgáltatta Jézust akaratuknak, hogy megfeszítsék. Gonosz szívű és kezű emberek őt keresztre feszítették, de lelkét az Atya kezébe tette. Jézus nem maradt a kereszten, sem a sírban. Ígérete szerint, a halált legyőzve, harmadnapon győztesként feltámadott. Váltságmunkáját és áldozatát értem és érted valósította meg! Érted?
Gergely Pál
A Király halála és temetése
Igehely: Mk 15:33-47
Ha a délelőtt folyamán láttuk, hogy Jézus hogyan adatott át az embereknek, akkor most azt a még súlyosabb helyzetet láthatjuk, hogy a halálnak és a sírnak is átadatott. Tudjuk ugyan, hogy ez az Atya terve és a Fiú engedelmessége alapján történt (Jn 10:18), mégis megrázó újraolvasni, végiggondolni, átérezni.
Már az Atyától elhagyatottság miatti kiáltása is megrendítő, s az emberek sokféleképpen értelmezték akkor és azóta is. De most hallgassuk azt, amellyel „kilehelte lelkét” (37)! „Hangos”, „fennszóval” (Károli) zengő kiáltása rendkívül különös. Merthogy általában a keresztre feszítettek annyira erejüket vesztették, hogy utolsó leheletük elhaló, kifulladó, erőtlen, gyenge sóhaj volt. De Jézus Királyunké nem! Ő erőteljesen, sőt ha szabad ilyet mondani egy halálesettel kapcsolatban: életerősen kiáltotta el utolsó üzenetét. Az „így”, „ekként kiáltva” (Károli) hangoztatott igazság az őt szemlélő századosból egy nagyszerű kijelentést hozott elő (39).
Én is hálával szemléljem és valljam meg Őt!
Papp Dániel
