2018. június 23., szombat

DÉLELŐTT | 
A könyörületes Atya

Igehely: Lk 15:17-24; Kulcsige: Lk 15:22 „Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára!”

A tékozló fiú története szemlélteti számunkra legélethűbben mennyei Atyánk egyik legszebb tulajdonságát, a könyörületet. Mire van szükségünk ahhoz, hogy Isten könyörületét megtapasztaljuk?

1. Őszinte bűnbánatra. Amikor a tékozló fiú magába szállt, akkor vett pozitív fordulatot az élete. 2. Konkrét elhatározásra, döntésre. Azt mondta: (gondolta magában) „felkelvén elmegyek és elmondom Atyámnak.” (18)

3. Konkrét cselekedetre. Amit elhatározott, azt bátran meg is tette, bármilyen nehéz is volt.

4. Hittel elfogadni a bocsánatot. Akkor is, ha ez nem mindenkinek tetszik, vagy egyeseket felháborít, mint a tékozló fiú testvérét. Te megtapasztaltad-e már személyes életedben így az Isten könyörületét? Ha nem, és ha ezt most őszintén szeretnéd, szállj magadba, bánd meg Isten és emberek előtt bűneidet, és fogadd el hittel Isten bocsánatát. Majd légy érte hálás.

Balogh Gábor

DÉLUTÁN | 

Ő sírba visz, de meg is elevenít

Igehely: Jn 11:1-16

Betánia Jeruzsálemtől keletre, kb. 3 km-re, az olajfák hegyének lejtőjén fekszik. Jézus szívesen időzött több alkalommal is az igerészben említett családnál. Lehet azt mondani, hogy lelki közelség, rokonszenv, mondjuk mai szóval, szimpátia kötötte a családhoz. Azért is üzennek Jézusnak: „Uram, íme, akit szeretsz beteg.” Ez úgy hangzott, mint egy burkolt, csendes kérés: „Jöjj és gyógyítsd meg.” És Jézus mintha nem venné figyelembe a kérést: „Ez a betegség nem halálos…” De nem hanyagolja a tények fontosságát: „… hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten fia.” Jézus szerette a családot, otthon érezte magát náluk.

Az élet hajszája, gondjai, elveszik legdrágább kincsünket, az időt, egészséget, nyugalmat, békességet. És csak fáradt, kimerült, beteges perceket tudunk adni Jézusnak. Így aztán nem tudjuk meghallani életre hívó szavát, kimerült, agyonhajszolt lelkünk, sírbarlangja mélyéből.

Vajon otthon érzi magát Jézus nálam? Otthonra talált az én lelki világomban, miután megváltóm lett? Meghallottam életre hívó szavát: jöjj ki?

Mucsi Bálint János

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?