2018. június 19., kedd

DÉLELŐTT | 
Az Isten gyermeke cselekszik is!

Igehely: Róm 8:12-17; Kulcsige: Róm 8:14 „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.”

Pál apostol rácsodálkozik arra, hogy mivé válhat a bűnös ember Jézus Krisztus által. Az, aki minden jóra való törekvése ellenére is, csak azt tudja mondani, „ó, én nyomorult ember'', egyszer mégis Isten gyermekévé válhat. Ha Isten Lelke által az ember újjászületik, akkor az élete bizonyságot fog erről tenni.

Milyen gyakorlati megnyilvánulásai vannak az ilyen életnek? Az Isten gyermeke:

1. Nem a test kívánságai szerint él (12. v). Ez nem azt jelenti, hogy soha nem tesz semmi rosszat, hanem azt, hogy tenni akarja a jót (Róm 7:19-20).

2. Isten Lelkének a vezetése alatt él (14. v). Ennek alapján gondolkozik, dönt és cselekszik, mindent vagy éppen nem tesz bizonyos dolgokat.

3. A Krisztusért vállalt szenvedések tudatában él (17. v). Nem tudatosan keresi a szenvedést, de ha kell, Krisztusért örömmel vállalja. Téged, mint Isten gyermekét, jellemeznek-e ezek a tulajdonságok?

Balogh Gábor

DÉLUTÁN | 

Ő megfenyít, de be is fogad

Igehely: Zsid 12:5-11

A bűn elleni küzdelem, a kísértésekkel való harc, élet-halálra megy. A gyülekezeti hovatartozás, a bemerítés, még nem biztosítja simán, semmittevés nélkül az örök üdvösséget. Az élet nehézségei, viszontagságai maradnak, és a velük való harcunk is.

A szomorúságot, a szenvedést, próbákat, emberi megítélésünk szerint, negatív dolgoknak tartjuk életünkben. Elcsüggedünk miattuk, gyorsan feladjuk harcainkat, könnyen lemondunk, de Isten ezek által is tökéletesíteni akarja életvitelünket, hogy az Ő szentségének részesei legyünk. (10. v.)

Ő megfenyít, de be is fogad, „… nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.” (Zsolt 23:4) Ez a tudat kell vezessen napról napra, évről évre, óráról órára. Mert milyen gyermeke is lennék az én mennyei Atyámnak, ha nem foglalkozna velem, ha nem figyelmeztetne, amikor kell, ha nem fenyítene, amikor kell, ha nem igazítaná életem, amikor kell.

„A Tied vagyok, hisz szavad mondja: Megbocsátottam néked.”

Mucsi Bálint János

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?