2018. február 28., szerda

DÉLELŐTT | 
Csak megtérés által szabadulhatunk meg

Igehely: Lk 10:13-16; Kulcsige: Lk 10:13 „Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, rég megtértek volna zsákruhában és hamuban ülve.”

A tanítványoknak az volt a feladatuk, hogy figyelmeztessék az embereket: Isten országa közel jött, csatlakozni lehet hozzá. Voltak, akik megragadták a lehetőséget, voltak, akik elutasították. Ma reggel imádkozzunk azokért a személyekért, akik még nem válaszoltak pozitívan Jézus hívására. Azoknak, akik nem ragadják meg a meglátogatás idejét, ítélet lesz a részük. Korazin, Betsaida és Kapernaum, tanúi voltak Isten hatalmas tetteinek, és mégis elvesztek, mert nem éltek a kapott lehetőséggel. Minél nagyobb a kiváltság, annál nagyobb a felelősség. Az ítélet miatt csak saját magukat okolhatják. „Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida!” Jaj azért, mert ha máshol lettek volna azok a csodák, például Tíruszban vagy Szidónban, azok megtértek volna. Kapernaum is kiváltságban részesült, és ebben a kiváltságában annak idején az égig magasztaltatott, de annak, hogy megvetette Isten egyszülött Fiát, súlyos következménye lesz. A pokolig fog lealáztatni az ítéletben. Ma is az egyetlen lehetőség a megmenekülésre, ha Isten Fiát segítségül hívjuk, és Istenhez érünk. Aki azonban nem ragadja meg az egyetlen lehetőséget, az végül mindent elveszít. Te mit teszel az emberekért, hogy meghallják a kegyelem evangéliumát és megtérhessenek?

Tóth Róbert

DÉLUTÁN | 

Felismerni az Igazat

Igehely: 1Jn 5:20-21

„Gyermekeim, őrizkedjetek a bálványoktól!” (21. v.) – írta az idős János apostol. Nem annyira a bálványok, inkább a bálványozás időszakában élünk. Nem a hamis istenszobrok, inkább a hamis imádat fordítja el a ma emberét az Isten igazi imádatától: az önimádat, vagy gyermekeink „imádása”, a munka, az önmegvalósítás, a pénz és anyagi javak, a jólét imádata. A legfontosabb, hogy felismerjük az Igazat és megmaradjunk Őbenne.

János apostol ahhoz adott bátorítást, hogy minden időben, bármelyik században Isten Fia megadta a benne hívőknek azt a képességet, hogy felismerjék Őt, az Igazat, és meg is maradjanak Őbenne. A bálványozást gyakorló világban is meg lehet találni Őt, az Igaz Istent, és általa az örök életet. Fel lehet ismerni azt, ami túlzás, ami megkötöz, ami egészségtelen, ami fölösleges, ami rajongás, ami céltévesztés. Imádkozz, és kérd azt, hogy tudd felismerni és választani az Urat, jelenlétét és útját az örök életre.

János Levente

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.