Igehely: Lk 9:12-17; Kulcsige: Lk 9:13 „Ő azonban ezt mondta nekik: Ti adjatok nekik enni! Ők így válaszoltak: Nincs nálunk több, mint öt kenyér és két hal, hacsak el nem megyünk, és nem veszünk eledelt ennek az egész sokaságnak.”
Az ötezer ember megvendégelése történetét mind a négy evangélista megemlíti. Ez pedig nem véletlen. Fontos mondanivalója van ezzel a mindenkori olvasó számára. A 12 tanítvány azt a tanácsot adta a Mesternek, hogy bocsássa el a sokaságot, hogy a környéken levő településeken megszálljanak, és ott egyenek. Jézus azonban, másképpen gondolta, ezért felszólította őket: „Ti adjatok nekik enni!” Ezzel hagyta őket, hogy gondolkozzanak a helyzet megoldásán. Ők közölték, hogy csak öt kenyerük van, és két haluk. Tulajdonképpen az sem volt az övék. Az egyik tanítvány elmondta, hogy egy gyermeké volt. (Jn 6:9). A kérdés felénk ma az, hogy hálásak vagyunk-e azért a kevésért, amivel rendelkezünk? Továbbá, mit teszünk azzal, amivel már rendelkezünk? Jézus Krisztus a kezébe veszi ma is, amit átadunk Neki. Vajon oda merjük-e adni az Úrnak, hogy megáldja azt, és áldás legyen mások számára? Isten kér minket, hogy adjuk oda teljesen a mi életünket, hogy megáldhassa és használhassa, ahogyan jónak látja. „Most átadom magam, Uram, Tenéked, hogy drága lelkek százait elérd.” (HH 103). Isten kezei áldó kezek ma is. Ő meg akarja áldani a személyes, a családi és a gyülekezeti életünket, hogy mi is áldás lehessünk mások számára. Imádkozz te is ezen a reggelen az énekíró szavai szerint: „Tégy, Uram, engem áldássá, szívemet kitárom. Irgalom lelkét áraszd rá, másnak is szolgáljon.” (HH 715)
E csodatétel során láthatjuk Jézust, aki megmutatta, hogy a kevésért is hálát ad Istennek. „...feltekintett az égre, megáldotta, megtörte és a tanítványoknak adta, hogy tegyék a sokaság elé.” (16v). Ahol bőség van, ott a hálaadás is könnyebb, de amikor kevés van, vagy amikor reménytelen a helyzet, akkor már nehezebb hálát adni. Tehát azt a keveset, amit az Úrtól kaptunk, bocsássuk a rendelkezésére, beszélgessünk róla Istennel és adjunk hálát érte. Jézus Krisztus azt akarja, hogy teljes mértékben bízzunk benne. Akik pedig benne bíznak, azok meg fognak elégíttetni és bővölködni fognak, mert Ő ezért jött.
Tóth Róbert
Imádkozzunk közösségvállalásban is megmutatkozó hittestvéri szeretetért! – Zsid 13:1-2
A szolgálatra felkészítettek gyülekezete – Ef 4:1-16 (Aranymondás: Ef 4:11-12)
Közbenjárás szabadulásért
Igehely: Jer 8:18-9:1,22-25
„Gyógyíthatatlan vagyok, gond terhel, beteg a szívem. Népem kiáltása hangzik messze földről.”– Jeremiás próféta nagyon szomorú megszólalása ez a nép romlott, siralmas helyzete miatt. A szövegösszefüggésből kitűnik az is, hogy maga az Úr beszél a néphez a próféta által. Az Ő választott népe, népének leánya, Sion (Jeruzsálem) elfordult tőle, a bálványokhoz alacsonyodott le, bűnös utakra tért, és visszafordulni nem akar. Az Úr és Jeremiás már jól tudja, mi lesz ennek az állapotnak a következménye, de a nép a sok figyelmeztetéssel mit sem törődik. Az Asszír birodalom fenyegetésétől megszabadult Júda, de ez alkalommal a babiloni veszélytől nem fog megmenekülni. Jeruzsálem le lesz rombolva, és nagyon sok ember fogja életét veszíteni. Ezért bánkódik az Úr és siratja népét. Ezeket az igéket legjobban az olyan szülők értik meg, akiknek a gyermeke elmegy otthonról, és rossz utakon jár. Hiába óvták a rossztól, bűntől, kicsapongó élettől, szeretettel tanácsolták, figyelmeztették, hogy milyen következményekkel jár a bűnös, erkölcstelen élet, semmit sem vesz figyelembe a saját jövőjét és javát illetően. Az ilyen szülő csak sír és kesereg a gyermekéért.
„Elmúlt az aratás, véget ért a nyár, és mi nem szabadultunk meg!”– Ezt a mondást reménytelen helyzetekben használta a nép. Kezdenek rádöbbenni a valóságra, hogy nagy bajban vannak. Izráelben két aratás van: nyár elején a búza learatása, nyár végén pedig a többi gabonafélék betakarítása. Ha mindkét aratás sikertelen volt, akkor számítaniuk kellett az éhezésre, betegségre és halálra. Ebben a versben az aratás jelképesen van használva. Szembesülniük kellett azzal, hogy szellemileg csődbe jutottak, és ennek legalább olyan következményei vannak, mint egy eredménytelen nyári időszaknak. Júda népének többre volt szüksége, mint a gileádi balzsamolaj és az orvos, aki testi betegségekből gyógyít. Csak Isten tud igazi gyógyulást hozni. Isten mindent megtett értük, de ők elutasították. Ezért betegek maradtak, és egy borzalmas, szenvedést hozó időszak következett számukra.
Mi hogy reagálunk Isten figyelmeztető, helyes megoldást ígérő drága igéjére?
Szekrényes Pál
