Igehely: 2Kor 4:5-14; Kulcsige: 2Kor 4:7 „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak.”
Krisztus Jézus az, aki minket elhívott a megtérésre, és megbízott, hogy mint törékeny cserépedények vigyük az evangéliumot az embereknek. Ezt bízta ránk, mint szolgálatot és szolgaként kell végezzük feladatainkat. Jézus Krisztus gyújtott fényt a szívünkben, hogy meglássuk Isten csodálatos dicsőségét az Ő arcán. Nagy kincs az Isten ereje, és mivel cserépedényben van, nagyon kell vigyáznunk, hogy az edény ép maradjon. Sátán kétségbe akar ejteni, amikor teheti, üldöz minket, szorongat. De a mi Urunk nem hagy védelem nélkül soha. Ha testünkben hordozzuk az Ő halálát, láthatóvá lesz az Ő élete bennünk. Mivel nagyon gyűlöl minket a gonosz, Jézus annál jobban vigyáz ránk. Hiszünk az Ő erejében, az Ő oltalmában? Védő szárnyai alatt jó nekünk, ott vagyunk biztonságban. Megígérte, hogy megtart bennünket az Ő eljöveteléig, és együtt akar minket maga elé állítani.
Várjuk Urunk dicső jöttödet!
Veress Bálint
Sokan hivatalosak és kevesen választottak
Igehely: Mt 22:1-14
A példázat azokról szól, akik elutasítják Isten országába a meghívást. Amikor a király személyét mutatja be, lényegében Istenről beszél, aki Fia ünnepélyére hívja népét. Nagyon hangsúlyos ebben a történetben: kész minden, jöjjetek a menyegzőre. Isten elkészített mindent, az embernek semmiért sem kell megdolgoznia, csak a hívást kellene elfogadnia és részesülnie abból a jóból, ami a menyegző által adatik. Itt a fájdalmas válasz viszont, az ember részéről: de azok nem törődtek vele, mások a meghívást átadó szolgákat is megölték. Közömbösség és ellenséges megnyilvánulás. Ma is ez sorvasztja legjobban az Úr ügyét, de ez ítéletet von maga után, ezért ne maradj ebben az állapotban.
A példázat arról is beszél, hogy olyanok is kapnak meghívást, akik egyáltalán nem méltók arra, hogy részt vegyenek a menyegzőn, mégis ott vannak, mert a gazda megbízásából begyűjtettek a szolgák által. Egy feltétel mégis volt, fel kellett venni a menyegzői ruhát a belépéskor. Aki ezt elmulasztotta, az ki lett utasítva a menyegzőről, mivel semmibe vette a gazda személyét és az alkalom fontosságát. Ebből a mozzanatból az a figyelmeztetés, hogy aki méltatlan létére meghívást kap a menyegzőre, de azt hiszi, hogy ez semmire sem kötelezi, az nagyot téved.
Budai Lajos
