2017. november 17., péntek

DÉLELŐTT | 
A szétszóródottaknak egyesítésül

Igehely: 1Pt 1:1-5; Kulcsige: 1Pt 1:1 „Péter, Jézus Krisztus apostola, Pontusz, Galácia, Kappadócia, Ázsia és Bitinia szórványában élő jövevényeknek, akik ki vannak választva.”

Úgy látszik, hogy a szétszóródás nem új jelenség a Nap alatt. Mindenképpen ott sejlik benne Isten többszörös nemtetszése, sőt fegyelmezése is. A szétszóródást súlyosbítja a próbák és kísértések özöne. Viszont az alapigénk felcsillantja Isten hűségének, szeretetének, velünk létének tényét, akárcsak az egykori címzettekkel is. A felsorolt tartományok nem egyformán ismertek előttünk a hitélet szempontjából. Egyik-másik már az első pünkösdkor kegyelmi kiáradásban részesült.( ApCsel 2:9) Pontuszból származott az ismert Akvila. Egykor Isten Lelke nem engedte Pálékat Bitiniába jutni. Most pedig indítja Péter apostolt, hogy levelet küldjön oda is.

A szellemi áldásokat a kedvezőtlen és nehezen viselt földi körülmények nem vehetik el. Bár olykor várakozásaink nem teljesülnek be, a kegyelem és a békesség bőségesen adatik nekünk. Fogadjuk el!

Földi körülményeinktől függetlenül méltó a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja az elismerésre és dicséretre. Nagy irgalma szült újjá minket Megváltónk feltámadása által élő reménységre! A gyors, földi újra egyesülés helyett, figyelmünket az el nem múló mennyei örökségre irányítja, ami szeplőtelen, hervadhatatlan és elvehetetlen. Hisz minket Isten hatalma őriz hit által még a nemszeretem körülmények közt is az üdvösségre. Az már készen van, hogy nyilvánvaló legyen a beköszöntött utolsó időben.

Mit teszünk a szellemi egységért? Mi a célunk az utolsó időben? Mit várunk reménykedve?

dr. Vass Gergely

DÉLUTÁN | 

Szeretetteljes szolgálatban

Igehely: Róm 13:8-10 „Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek, mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt. Mert ez a parancsolat: „ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne kívánd a másét”, és bármi más parancsolat ebben az igében foglalható össze: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” 2Móz 20,14 ; 3Móz 19,18 ; 5Móz 5,18 A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet tehát a törvény betöltése.1Kor 13,4-7

Mai igénk arra figyelmeztet: jó, ha nem tartozunk senkinek semmivel, kivéve a szeretettel. Nem szeretjük, ha adósságunk van. A megváltott embernek az Isten felé való megfizethetetlen tartozását is eltörölte, kifizette Jézus Krisztus, amikor adóslevelünket a keresztfára szegezte. A szeretet egy olyan tartozás, amiből naponta kell törlesztenünk felebarátaink, vagy akár az ellenségeink felé is.

Általában azokat a szolgálatokat részesítjük előnyben, amelyek könnyebben mennek, vagy amelyekben pozitív érzelmeink is részt vesznek. De lehet, hogy ma olyanok felé is kell szolgálnunk szeretetteljes szívvel, akiket legszívesebben kikerülnénk. Szeretetünknek cselekedetekben, odaadásban kell megmutatkoznia, ahogyan Isten is abban fejezte ki szeretetét, hogy ideadta egyszülött Fiát értünk, mikor még ellenségei voltunk. A szeretet gyakorlása parancsként van megfogalmazva, tehát ez akarat és hozzáállás kérdése, nem pedig az érzelmeké.

A Szentírás magasra emelte a mércét; de ha naponta törlesztünk is ezen adósságunkból, maradni fog holnapra is belőle bőségesen.

Szabó Róbert

 Napi áhítat

Igehely: 2Thessz 3:1–12; Kulcsige: 2Thessz 3:4 „Bizalmunk van az Úrban irántatok, hogy amit elrendelünk, azt megteszitek, és meg is fogjátok tenni.”

Pál bízott a gyülekezetben, hogy amit kér tőlük, azt meg is fogják tenni. Pálnak való engedelmességükkel az Istennek való engedelmességüket bizonyították. Engedelmességük abban állt, hogy elhatárolódtak a gyülekezetben megjelenő tévtanítástól, és azoktól, akik tétlenül éltek. Abban mutatkozott meg a megbízhatóságuk, hogy ragaszkodtak a Páltól tanultakhoz. Mi elhatárolódunk-e a gyülekezetben megjelenő bűnöktől? Bűnnek tartjuk-e azt, amit az Írás annak tart, vagy igazodunk a mai kor szokásaihoz, elvárásaihoz? Számunkra ki vagy mi a mérce?