Igehely: 2Krón 12:5-16; Kulcsige: 2Krón 12:15 „Roboám története elejétől végig meg van írva Semajá próféta és Iddó látnok történetében, leszármazásával együtt. Roboám és Jeroboám között háborúskodás volt egész életükben.”
Az a téves képzet alakulhat ki bennünk, hogy a próféták nagyon is különc emberek. Nos, ez az igeszakasz rácáfol erre.
Itt kiderül az, hogy a próféták nagyon jól tájékozódtak Isten akaratát, véleményét illetően. Sőt a nevében beszéltek, üzenetét átadták a címzetteknek. Jól ismerték népük bűneit és helyzetét. Mentő szándékkal viszonyultak embertársaikhoz. Előre látták a következményeket. Bátran és idejében mutatták a helyes irányt: Vissza Istenhez! A megalázkodást, a töredelmet is azonnal felismerték. Ekkor újabb üzenetet kaptak megbízójuktól.
Kijelölt igeszakaszunk két nevesített igaz prófétája, Semajá és Iddó az írástudók közé tartozott. Képzetteknek, művelteknek számítottak korukban. Olvastak és írtak is. Isten elvárta tőlük, hogy ne csak a kapott üzeneteket rögzítsék írásban, hanem a különböző uralkodóik történetét elejétől végig. Körültekintően: kitérve a származásuk kihatásaira, örökségére is. Rendszeresen, szépen, tárgyilagosan tálalták az eseményeket és azok okait, meg tanulságait is. Mérleget is vontak. Egyáltalán nem voltak koruktól, a valóságtól elszakadt, fellengzős, felelőtlen emberek. Két lábbal jártak a földön, miközben élő kapcsolatban voltak Istennel, Akinek engedelmesen szolgáltak.
Képesek vagyunk-e mások sorsát együttérzéssel kísérni? Jelen vagyunk-e az események sodrában Isten eszközeiként? Mire és mivel tanítunk másokat?
dr. Vass Gergely
Krisztus egyengesse utunkat
Igehely: 1Thessz 3:9-13
A Thesszalonikában élő testvéreknek nehéz időszakot kellett megélniük a hitükért való üldözések miatt. Nem ismerjük a konkrétumokat, de azt tudjuk, hogy Pál apostol nagyon aggódott miattuk, ezért elküldte hozzájuk Timóteust, hogy bátorítsa őket, és hírt hozzon felőlük. Timóteus jó hírekkel tért vissza, hiszen a közösségben lelki fejlődést, a szeretet erősödését, a szent életben való fejlődést tapasztalt, a nehéz körülmények ellenére. Az apostolt fellelkesítették a hallottak, és a mai igénkben őszinte hálaadó imájáról, örömeiről, kéréseiről, a velük való találkozás reménységéről olvasunk.
Néhány tanulságos következtetés:
Érdeklődjünk testvéreink hitélete felől, különösen a nehéz időkben!
Tegyünk gyakorlati lépéseket az újonnan megtértek növekedése érdekében!
Legyünk készek ma is mások meglátogatására, akár egyedül is, mint Timóteus!
A nehéz időkben is gondot visel és vezeti az Úr az övéit, míg ilyenkor a névleges keresztények elkopnak.
Hasonlítsuk össze imaéletünket Pál buzgó, rendszeres, örömteli, hálaadó imaéletével!
Kérjük az Urat, hogy egyengesse utunkat a szolgálatban, adjon engedelmes, bátor, testvérszerető szívet nekünk!
Szabó Róbert
