2017. március 14., kedd

DÉLELŐTT | 
Szabadításra várva

– JSir 3:1-26

Amikor szenvedünk, keressük azok bizonyságtételét, akik hasonló helyzeteken mentek át. Jeremiás úgy beszélt magáról, mint aki „nyomorúságot látott az Úr haragjának botja miatt”. A próféta őszintén leírta, amit érzett. Keresetlen szavakkal kitárta összetört szívét. A szenvedés nyomán elcsüggedt benne a lélek. Ezt is leírta számunkra. De aztán meggondolta magát, és elkezdett reménykedni az Úrban. Feltekintett Rá, és eldöntötte, hogy várja az Ő szabadítását. Hangulata és imája azonnal megváltozott. Már nem volt nehéz a nyomorúság sem, élvezte azt, hogy várhat az Úrra, és kimondta a remény szavait: „nem vet el örökké az Úr”. Bátran szegezi a kérdést ma nekünk, akik hajlamosak vagyunk a sopánkodásra: „Miért siránkozik az élő ember? Inkább kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, és térjünk meg az Úrhoz!” (39- 40. v.).
Mit teszünk, míg Isten szabadítását várjuk? Kövessük a síró próféta példáját, és a nyomorúság idején keressük még buzgóbban az Urat, térjünk meg hozzá, mert ő nem „szíve szerint alázza és szomorítja az embereket”.

Bálint Pál

DÉLUTÁN | 

Baráti látogatás

– Jób 2:11-13

Nagyon sok betegségnek a bűn az oka. De van olyan próba is, ami nem a bűn következménye. Ilyen volt a vakon született ember esete is. Jóbot sem a vétkei miatt éri a próba. Milyen jó, ha a nehéz helyzetben vannak együtt érző barátok. Ilyenkor a hallgatással is lehet vigasztalni. De Jób barátai azt kérdezik, amit a tanítványok: Mi az oka? Ki az oka? Helyesebb lenne azt kérdezni: Mi a célja? Van olyan próba, aminek az okát itt a földön nem fogjuk megtudni, de a célját megérthetjük. Az egyik célja a próbának, hogy kiderüljön számunkra, és mások számára is az, amit Isten úgy is tud, hogy tiszta szívből szeretjük-e Őt, vagy csak az áldásai miatt. A másik célja, hogy a hitünk kipróbált legyen. A hit milyensége nem a jólétben, hanem a próbákban mutatkozik meg. Aki azt hiszi és hirdeti, hogy Isten gyermekeit soha nem érheti próba, az előbb vagy utóbb csalódni fog. Isten a kitartó hitet már a földön megjutalmazza, odaát a menny dicsőségében pedig örök élettel várja hűséges, kitartó szolgáit. Jelentsen ez bátorítást mind a szenvedőknek, mind a vigasztalóknak.

Király Antal

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:6–8 „János teveszőr ruhába volt öltözve, derekán bőrövet viselt, sáskát evett és vadmézet. Ezt hirdette: «Utánam jön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam. Én vízzel kereszteltelek meg titeket, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni.»”

Malakiás próféta szolgálata után négyszáz évig hosszú csend következett. Nem volt kijelentés. Az emberekben felfokozott várakozás volt a Messiás után. Óriási terheket viseltek lelkileg és fizikailag is a megszálló római légiók miatt. Sajnos, a vallási vezetők sem enyhítettek ezeken. Az emberekre elhordozhatatlan rituális terheket róttak, amelyekért ők az ujjukat sem mozdították (Mt 23:4). Ekkor jött János, aki egyszerű ember, mégis Istentől kiválasztott eszköz volt arra, hogy nyilvánosan hirdesse a Szabadító eljövetelét.