2017. február 3., péntek

DÉLELŐTT | 
Milyen jó mindaz, amit tesz!

– Mk 7:31-37

Gyakran azon kapom magam, hogy többet zaklatom Jézust problémáimmal, mint hálámmal vagy dicsőítésemmel. Pedig ennek a kettőnek minden esetben együtt kell járnia. Ezt igazolja jelen történetünk is. Jézus ez esetben is szó szerint a problémára tapint. Kezeinek érintése minden esetben áldás szellemi süketségünkre. Megalázónak tűnő bánásmódja feloldozza a nehezen beszélő nyelv minden kötelét. Jézus az ötezer megvendégelésénél, Lázár feltámasztásánál és ez esetben, mielőtt bármit is tett volna, szemeit az égre emelte és imádkozott. Olykor azzal érvelünk, hogy mi is imádkoztunk, mégsem történt semmi. Jézus fohásza késztessen ma reggel imaéletünk megvizsgálására. Az igaz ember buzgó imájának nagy az ereje és az hatalmas dolgokra képes (Jak 5:16b). Jézus imájára azonnal felelt Isten, amiről Tízváros lakói nem tudtak hallgatni. „Érints hát kezeddel ó Uram, kérlek, most tégy csodát...” (HH 412.)
Mikor volt szükség utoljára, hogy Jézus megnyissa füled és feloldja nyelved?
Ha Jézus jót tett veled, miért hallgatsz róla?

Kiss Zoltán

DÉLUTÁN | 

Isten a titkok megjelentője

– Dán 2:1-19

Az Úrnak van kulcsa minden ember szívéhez. Meg tudja rettenteni a leggőgösebb ember szívét is vélt biztonságában, kedvtelései között. Elég egy rendkívüli álmot bocsátania a kegyetlen királyra: nagy nyugtalanságba kerül. A beidézett álomfejtők zavartan állnak a parancs előtt, hogy előbb ők beszéljék el az álmot, amit a király nem tud visszaidézni, aztán fejtsék meg a jelentését. Összeroskadva kijelentik, hogy ilyesmire csak Isten képes. Isten keze így készít utat szolgájának, Dánielnek, hogy a király előtt bizonyságot tegyen: Isten e titkok megjelentője, Ő a világtörténelem Ura, Ő intézi a jövőt, s e világon minden kormányváltás az Ő országának eljövetelét szolgálja. Nincs békességük az istenteleneknek, de az igazakkal van az Úr titka!
Figyeld meg, hogyan reagál Dánielhez, amikor rettenetes hír érkezik hozzá: szíve nem fél, az Úrban bizakodó. Így meg a királyhoz, akitól időt kér, és kap. Aztán imatársakat keres, és talál. Az egek Istenétől kér irgalmasságot e titok végett, és meghallgatásban részesül. – Lelkem, kelj fel, kiálts te is a te Istenedhez! Bízzál benne!

Borzási Sándor

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.