2017. február 22., szerda

DÉLELŐTT | 
Jézus a dolgok mélyére lát

– Mk 9:38-41

Hajlamosak vagyunk mi is arra, hogy megítéljük azokat, akik „nem közülünk valók”. Minden ember egyedül Jézusnak kell számot adjon. Nekünk hálásnak kell lennünk azokért, akik Krisztuséi. Fontos, hogy a krisztuskövetők között ne háborúság legyen, még akkor sem, ha nem értenek mindenben egyet. Sokszor többet foglalkozunk a másfajta keresztyénekkel, mint saját identitásunkkal, vagy magukkal az elveszettekkel. A mi dolgunk, hogy szorosan Krisztus mellett maradjunk, és a Szentlélek vezetése által, a Bibliához hűen éljünk. Ahelyett, hogy mások munkáját kritizáljuk, keressük meg és töltsük be saját magunk szolgálati területét. Pál szavaival élve: „Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek.” (1Kor 9:24). Ne veszítsük szem elől célunkat, hanem törekedjünk mi is a mennyei jutalomra!
Kérted-e Isten áldását azokra, akiket mostanában kritizáltál?
Meg tudod-e fogalmazni, milyen szolgálatokra hívott téged Jézus?

Nagy Ferencz

DÉLUTÁN | 

Teljessé lett áldás

– 1Kir 8:12-21

Nem szeretjük a szűkölködést, de ez a lelki területen is így kell, hogy legyen: vágyjuk az Istentől jövő áldás teljességét! Nem szabad megelégednünk kevesebbel, a teljességre kell törekednünk. Sokan a megtérés, újjászületés áldásával megelégszenek, nincs bennük törekvés a növekedésre, a szolgálatra és az érettségre. Salamon és Dávid áldást kapott Istentől, de azt mi is megkaphatjuk. Hogyan?
1.Isten ígéreteire hittel rá kell állni. Ezt tette Dávid és Salamon, és nekünk is ezt kell tennünk. Dávid hallgatott Istenre, és ő nem épített, csak elkezdte a szükséges anyagokat beszerezni. Salamon pedig dolgozott és mindent megtett, hogy álljon a ház. Dávid várt, Salamon cselekedett, Isten pedig beváltotta ígéretét. Van, amikor Isten azt mondja, hogy várj, és van, amikor azt mondja: dolgozz. Ő jobban tudja, mi a jó. Hallgassunk rá!
2.Mások jólétéért és Isten dicsőségére kell dolgozni. Sokan használták Isten házát, lelkileg épültek benne. Erre kell törekedni ma is: kinek tudsz hasznára, segítségére lenni? És mindent „az Úr nevének tiszteletére” (20. v.) tegyünk!

Szűcs Sándor

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?