2017. február 13., hétfő

DÉLELŐTT | 
Egymáshoz illő segítőtársak

– 1Móz 2:18–25

Fogadd el hittel, hogy Isten a társadat hozzád illő segítőtársnak rendelte! Sokszor a házastársak nemhogy segítsék, hanem inkább megnehezítik egymás életét. Egy ilyen házasság oda vezet, hogy a felek önállósult életet kezdenek élni.
Fogadd el a társad másságát! A hozzáillő segítőtárs nem azt jelenti, hogy a párom ugyanolyan lesz, mint én. Ne keresd benne önmagadat, és ne próbáld ráerőltetni saját ízlésedet, véleményedet vagy szokásaidat. Értékeld a másságát, mint lehetőséget arra nézve, hogy együtt fejlődjetek.
Egészítsétek ki egymás erősségeit és gyengeségeit! A hozzáillő segítőtárs azt jelenti, hogy lesznek dolgok, amiben a másik erősebb, mint te. Légy alázatos, és ismerd be gyengeségeidet. Lesznek dolgok, amiben neki lesznek hiányosságai. Légy kész segíteni, és kipótolni a gyengeségeit! Sokan ahelyett, hogy egymást segítenék, inkább a különbözőségekre összpontosítanak, és erősségeikkel dicsekednek. Isten olyan hozzád illő segítőt rendelt, akivel kiegészítitek egymást. Így lesztek együtt teljesek és egymáshoz illőek!
Sorold fel, házastársad erősségeit, amivel kiegészítheti a te gyengeségeidet!

Nagy Ferencz

DÉLUTÁN | 

Engedelmességből fakadó felmagasztalás

– 1Móz 12:1-3

Az engedelmességnek van ára és áldása. Abrámnak ott kellett hagynia rokonait, házát és mindenét azért, hogy hallgathasson Istenre. Nem a saját akarata, terve fontos már, hanem az Istené.
Ezt hogy lehet elérni? Csak úgy, ha Istent szeretem teljes szívből. Csak a szeretet tudja elérni azt, amit a szigorúság, az észérvek, a szokások nem tudtak elérni.
A másik segítség az Isten igéje. Abban vannak Isten ígéretei, és nekem ezekre rá kell állnom hittel. Ez a másik fontos dolog, ami nélkül nem lehetek engedelmes. Abrám hitt Istennek, elfogadta az ő tervét életére nézve, és így megváltozott az értékrendje, vélekedése és engedelmesen elindult. Azért számíthatott Isten áldására és védelmére, mert engedelmeskedett. Sokaknak kell az áldás, de nem az engedelmesség árán akarják azt megszerezni. Pedig másképp nem lehet!
Az engedelmességnek nagy ára van, de ez az igazi „nagyságra” vezető út: én hallgatok és Ő szól, én megyek és Ő vezet, én megalázkodok és Ő felmagasztal. Tegyem ezt ma is, és így számíthatok Isten segítségére és áldására!

Szűcs Sándor

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?