Igehely: Lk 21:29-38; Kulcsige: Lk 21:37 „Nappal a templomban tanított, éjszakánként pedig az Olajfák hegyére ment, és ott töltötte az éjszakákat.”
Amikor Jézus Krisztus először megjelent a templomban, legalább ketten felismerték (Simeon és Anna), hogy Ő a Messiás, akit úgy vártak. Második ottlétekor nem olvassuk, hogy felismerték volna, de egész munkássága során sokan hallgatták Őt a templomban is, s voltak köztük olyanok, akik hittek benne. Jézusnak mindig fontos volt Isten háza, az Atya iránti nagy szeretetét mutatta meg ottani tetteivel is. Tudta elsősorban azt, hogy az az imádság háza, ezért amikor, és amitől kellett, megtisztította. Tudta, hogy az áldozások helye a templom, és az Atyával való találkozás helyszíne. Jézus folyamatosan időt szánt arra, hogy tanítsa itt az embereket Isten dolgaira.
Az ószövetségi időktől kezdve a zsidó ember számára a Szent Sátor, majd később a templom Isten jelenlététének a tényét bizonyította. Sok bűnt követtek el, büntetést is kaptak, de Isten helyre akarta állítani népét. Ott volt a templomban Isten Fia, és az emberek vágytak utána (38. v.).
Hogy tekintesz te a templomra, Isten házára? Számodra minek a helye? Szoktál-e ott találkozni Istennel? Milyen a ti templomotok külsőleg, belsőleg? Van-e valami olyan dolog, amitől meg kellene tisztítani?
Kelemen Sándor, Beszterce
Csókoljátok a Fiút!
Igehely: Zsolt 2:1-12
Az Isten iránti lázadó magatartás mindig jellemző volt az emberre a bűnesettől kezdve, és ez alól a mai időkben élő ember sem kivétel. Isten viszont csak neveti a lázadókat, és kijelenti, hogy van egy király, akit „Én kentem föl” (6. v.). A Királyok királyáról azt mondja nekünk az Úr, hogy fia Ő, aki kezdettől fogva létezett, de volt egy pont a történelemben, amikor emberi formát véve lejött a földre, mint Megváltó. Urunkat az Atya hatalommal ruházta fel (8. v.), és Ő képes volt a megváltás munkáját véghezvinni.
Ma azt üzeni az Úr minden embernek: „térjetek észhez!”. Nincs esélye az embernek Istennel szemben, ha lázadó marad, ebből okuljon mindenki, és fogadja meg az Úr tanácsát! Milyen kegyelmes az Úr! Nem abban gyönyörködik, ha a lázadót megbünteti, hanem ha az Istentől távol élő bűnös megtér és megalázkodik Isten előtt, és a Fiúhoz hódolattal közeledik.
Kérjünk az Atyától bocsánatot, hogy olyan sokszor bennünket is a lázadó magatartás jellemzett, és legyünk hódolói, imádói az Örökkévaló Fiúnak.
Rajna Ottó
