2017. december 26., kedd

DÉLELŐTT | 
Kisebbé lett az angyaloknál

Igehely: Zsid 2:5-9; Kulcsige: Zsid 2:7-8a „Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg, mindent lába alá vetettél.”

Aki már látott angyalt, az tudja, hogy milyen a ragyogó, dicsőséges lény, hófehér ruhában. Ha ezek az ismeretlen, de lenyűgöző lények olyan nagy tiszteletet kaptak Isten választott népétől, akkor általuk jobban meg tudta magyarázni a levél írója Isten Lelke által, hogy kicsoda a Fiú. A zsoltárokra való utalásokkal igyekszik meggyőzni zsidó olvasóit, és elvezetni fontos igazságokra őket.

Nem hagyja rejtve, hogy ki az, akinek Isten azt mondta, „Fiam vagy te” (Zsid 1:5), megnevezi, hogy Jézus az (9. v.). A „ma nemzettelek téged!” mondat a Fiúnak az Istennel való földi időbeli kapcsolatára utal, s ez Jézus csodálatos születésével valósult meg idelent. Isten Fia testet öltésével vállalta a teljes lemondást, önmaga megüresítését egy időre. Ő, a dicsőséges Uralkodó „rövid időre kisebbé lett az angyaloknál” (7. v.) Mégis, a szolgáló lények nem éltek vissza a helyzetükkel, ugyanúgy dicsőséget és tisztességet adtak Isten Fiának, amint illett: Ő „az Úr Krisztus, a Dávid városában” (Lk 2:11). Mindezzel Isten terve és célja megvalósulhatott. Te megüresítetted-e már magad önmagadtól? Kész vagy-e önként alávetni magad Krisztusnak, vagy Isten a nehézségek, s végül az Ő igazsága által kell, hogy majd megtegye?

Kelemen Sándor, Beszterce

DÉLUTÁN | 

Kibocsátotta Isten az Ő Fiát

Igehely: Gal 4:1-7

Az ember élte életét, ahogy saját maga jónak látta, de Isten igéje kijelenti, hogy elérkezett az idő, amikor Isten alkalmasnak látta, hogy beavatkozzon, „amikor eljött az idő teljessége” (4. v.). A megfelelő időben közbelépett, és változást hozott, elküldve Fiát mihozzánk.

Karácsony ünnepe erről szól: elérkezett az Isten által kiválasztott idő, hogy az ember ne az istentelenség útján haladjon a kárhozat felé, hanem választhasson: saját útját járja, vagy a Megváltóval örvendezve, a keskeny ösvényen megy tovább. Isten nemcsak a történelem egy pontjában lépett közbe, két évezreddel ezelőtt, hanem személyes életünkbe is olyan sokszor beavatkozott már azóta. Ha nyitott szemmel járok, észrevehettem, amikor keresett, amikor szívem ajtajánál kopogtatott. Számomra és számodra az alkalmas idő ma van, a megfelelő lehetőség most van, amikor új elhatározással mehetünk tovább. Isten felkínálja még ma is a lehetőséget, hogy szolgai állapot helyett fiakként élhessünk, és országának örökösei legyünk, örvendezve a megváltásnak, amit Jézusban szerzett nekünk.

Rajna Ottó

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?