Igehely: 1Kor 15:35-49; Kulcsige: 1Kor 15:49 „És amint viseltük a földinek a képét, úgy fogjuk viselni a mennyeinek a képét is.”
A feltámadás a keresztyén tanítás és hit alapja, hiszen „ha nincs a halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje” (1Kor15:13–14, 20). Úgy támadt fel, hogy „többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta” (Róm 6:9). Mindazok, akik Krisztus által új életben járnak, és az Úrban halnak meg, részük lesz a test feltámadásában, az elragadtatásban, erről beszélnek az 51-52. versek, és az 1Thessz 4:16–17 is. Ezt valamennyire segít megérteni az, ami történik a növényvilágban. Amikor elvetünk egy magot, mennyivel szebb az, ami az elrothadó magból kinő! Érdekes, hogy Krisztus az Ő megváltó halálát és feltámadását is ehhez hasonlítja. Mi mennyei testet kapunk, és ez a test romolhatatlan, dicsőséges, erős, lelki, és az utolsó Ádám képére hasonlatos. Mert teljes a diadal a halál fölött!
Feltámadtál egy új életre? Hiszel a test feltámadásában?
Dézsi István
Őrizzétek meg a hitet!
Igehely: Júd 1-7; Kulcsige: Júd 3 „Szeretteim, miközben minden igyekezetemmel azon fáradoztam, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek, szükségesnek láttam, hogy ezt az intést megírjam: küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott.”
Olyan dolgokat szoktunk őrizni, amelyek kincsnek számítanak nekünk. A lelki élet szempontjából a hit egy ilyen kincs, mert a legnagyobb kincset teszi elérhetővé, magát Jézus Krisztust. Ezért mondja Pál is, hogy „A rád bízott drága kincset őrizd meg…” (2Tim 1:14). Nem azért kell megőrizni a hit drága kincsét, mintha a gonosznak nagyon kellene, hanem azért, mert ez a kincsünk cserépedényekben van (2Kor 4:7), és mi igen törékenyek vagyunk. Ezt használja ki a gonosz, hogy akadályozza Isten népét hivatása betöltésében. De ha kitartunk a nemes harcban, akkor ez a hit minket is megtart, mert nem egyedül harcolunk, Isten velünk harcol. Csak harccal őrizhető meg a hit. Vigyázzunk, hogy „senkinek ne legyen közületek hitetlen és gonosz szíve” (Zsid 3:12), mint az Egyiptomból kiszabadított népnek volt!
Vigyázzunk arra is, hogy ne hagyjuk el az Isten által kijelölt helyet, mint a hűtlen angyalok! De még arra is vigyázzunk, hogy ne igazodjunk a világhoz, hanem őrizzük meg ahitet!
Dézsi István
Új hozzászólás