2022. augusztus 9., kedd

DÉLELŐTT | 
Pogány király az Úr eszköze

Igehely: 2Krón 36:11-23; Kulcsige: 2Krón 36:23 „Ezt mondja Círus perzsa király: A föld minden országát nekem adta az Úr, a menny Istene. Ő bízott meg engem azzal, hogy felépíttessem templomát a Júdában levő Jeruzsálemben. Aki csak az ő népéhez tartozik közületek, legyen azzal Istene, az Úr, és menjen el!”

Különleges az a szemszög, amin keresztül a Krónikák könyve bemutatja az eseményeket. Két uralkodó hetvenéves különbséggel tesz valamit. Egyik a büntetés eszköze, a másikon keresztül jön a helyreállítás. Észrevehetjük, hogy Isten aktívan részt vesz a cselekményekben: Ő „hozza fel” és Ő „indítja” az uralkodókat. Hogyan történhet meg, hogy Nabukodonozor és Círus pont azt teszi, amit Isten akar általuk tenni?

Isten ma is hatalmasabb minden uralkodónál, politikusnál. De vajon miért engedi meg, hogy a keresztyénség alatt felvirágzó Európánk vezetői teljesen meggyalázzák azokat az értékeket, amelyekre társadalmunk épült? Miért ad továbbra is hatalmat azoknak a vezetőknek, akik lejáratják és megszorítják azokat a társadalmakat, amelyek kiállnak a bibliai családminta és a házasság tisztasága mellett? Talán mindez békétlenségre és aggodalomra ad okot, de lehet, hogy Isten Nabukodonozorhoz hasonlóan a mai idők vezetőit is arra szeretné használni, hogy tisztítsa és késszé tegye a népét. Ezért ne aggódjunk, ha a politikusok nehezebbé teszik a hívő életünket, inkább engedjük, hogy mindezek által Isten elvégezze bennünk az Ő munkáját!

Kovács Patrik

DÉLUTÁN | 

Az Úr mindig biztos segítség

Igehely: Zsolt 147:12-20; Kulcsige: Zsolt 147:20 „Egyetlen néppel sem bánt így, a többiek nem ismerik törvényeit. Dicsérjétek az Urat!”

A mai zsoltár Isten nagyságáról és mindenhatóságáról szól. Ő az, aki elküldi parancsát a földre, és az beteljesedik. A költemény egy ellentéttel mutatja be, hogy Isten mindenre képes. Ő havat, deret ad, ha ez van tervében, de elolvasztja mindezt, ha úgy szeretné. Szelet támaszt, és a dér és hó helyett már víz csörgedezik. Aztán az író egy megdöbbentő kijelentést tesz: „Egyetlen néppel sem bánt így, a többiek nem ismerik törvényeit” (Zsolt 147:20). Talán arra számítunk, hogy azért kiváltságos Istennek a népe, mert Ő segít minket, és a legjobbat adja nekünk. Ez mind igaz, de a zsoltár írója azt tartja előjognak, hogy ismerhetjük Isten törvényét és szavát. És mennyire igaz! Bár a törvény azt jelenti, hogy nem élhetünk akárhogy, mert valaminek, valakinek meg kell felelnünk, a zsoltáros rámutat arra, hogy ismerni Isten akaratát, beszédét, szabályait megvéd minket attól, hogy szembemenjünk Istennel. Így lesz az Úr biztos segítség, és így adja meg a legjobbat nekünk. Velünk van, hogy végigmenjünk az úton. Ez a kiváltság!

Kovács Patrik

 Napi áhítat

Igehely: 2Tim 2:19–21 „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: «Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!» Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”

Az életünk során különféle kapcsolataink vannak. Ezek sokszor tágabb vagy szorosabbra fűzött viszonyokat hoznak létre. Pálnak szoros kapcsolata volt Timóteussal, a hitben szeretett fiával, mert olyan mély témákat osztott meg vele, amelyeket nem akárkivel lehet megbeszélni. A házon belüli dolgokat csak a házhoz tartozók tudhatják. Gondolkozzunk most el, hogy nekünk van-e ilyen szoros kapcsolatunk valakivel, és mit beszélünk meg vele?