2022. április 25., hétfő

DÉLELŐTT | 
Isten házának megszentségtelenítése

Igehely: Lk 19:41-48; Kulcsige: Lk 19:46 „Ezt mondva nekik: Meg van írva: »Az én házam imádság háza lesz«, ti pedig rablók barlangjává tettétek.”

Az Emberfia „saját világába jött”. Vele „elközelített az Isten országa”. Hatalmas volt beszédben (Mt 7:29), hatalmas cselekedetben (Mt 21:23) – mindhiába (?). Milyen fájdalmas. Hiába a csodák Messiásra mutató jelei. Hiába minden igyekezete (Lk 13:34) – mindezek dacára: „az övéi nem fogadták be őt” - „nem ismerték fel meglátogatásuk idejét.” És Jézus, mint tökéletes ember, sír. Siratja Jeruzsálemet (jelenét és jövőjét), mert sorsa megpecsételtetett. De amikor a „rablók barlangjává tett” templomról van szó, mint Isten Fia, jósága és őszintesége szigorával tesz rendet: „kötélből ostort fonva” megtisztítja a templomot. Mert az csak „imádság háza” lehet. Cselekedete: ítélet és igénybejelentés - mindkettő a templom állapotára és rendeltetésére vonatkozik. És ez már minket is érint. Mert ez már üdvösségi kérdés. Pál is ezért kérdezi - féltő figyelmeztetéssel: „Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik?” (1Kor 3:16) Mert ahol Ő „szállást vett”, ott többé ne legyen helye a megszentségtelenítésnek!

A te „belső szobádat” milyen állapotban találja ma az Úr? És az imaházatokat? ...Könyörögjünk: „Tiszta szívet teremts bennem Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!” (Zsolt 51:12)

Leopold László

DÉLUTÁN | 

„Megáldalak... és áldás leszel

Igehely: 1Móz 12:1-6; Kulcsige: 1Móz 12:2 „Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel.”

A paradicsombeli bűneset miatt nemcsak a „kígyó” lett átkozott, hanem a Föld is. Az emberiség pedig elindult azon a lejtőn, amelynek végállomása az örök halál. Ám Istennek más terve volt és van az emberrel.

Ábrahám hittel válaszolt az elhívás kegyelmére, bizalommal fogadta a kapott ígéreteket. (Lásd: 22:1-18!) Meg is lett hitének gyümölcse: „az Úr mindennel megáldotta Ábrahámot” (24:1) És Ábrahám áldássá lett: Lótnak, házanépének, mindenkinek. A hithős pédája értesse meg velünk: vagy áldás, vagy átok árad belőlünk. Az ítéletkor is csak ez a két csoport lesz: áldottak, akik öröklik az országot (Mt 25:34) és átkozottak, akik „az örök tűzre” mennek. (Mt 25:41)

Az Ige nekünk szól: „ a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését” (Róm 8:19); számolnunk kell azzal, hogy a világ valóban „új áldásra vár”. (HH 321) Fontoljuk meg: ha elmulasztjuk az áldást továbbadni, felénk sem árad az tovább – így akár el is sorvadhatunk! „Ezért tehát, amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel…” (Gal 6:10) Testvérem, kérjük ma este együtt, alázattal: „Tégy Uram, engem, áldássá!” (HH 715)

Leopold László

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Zsid 12:4–11; Kulcsige: Zsid 12:11 „Az első pillanatban ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.”

Jézus úgy mutatta be a mennyei Atyával megélt kapcsolatát, hogy az mindannyiunk számára elérhető és valóságos lehet. Úgy mutatta be az Örökkévaló szeretetét, mint egy törődő édesapa kedvességét. A zsidó férfiak számára az ötödik parancsolat megtartása magától értetődő, születésüktől beléjük nevelt cselekvés volt, aminek természetes része volt a szeretetből és féltésből fakadó fenyítés. Ezt a fenyítéket a legtöbben örömmel fogadták, mert elhitték, hogy ettől függ, hogy hosszú életet élhetnek-e békességben.