2022. április 25., hétfő

DÉLELŐTT | 
Isten házának megszentségtelenítése

Igehely: Lk 19:41-48; Kulcsige: Lk 19:46 „Ezt mondva nekik: Meg van írva: »Az én házam imádság háza lesz«, ti pedig rablók barlangjává tettétek.”

Az Emberfia „saját világába jött”. Vele „elközelített az Isten országa”. Hatalmas volt beszédben (Mt 7:29), hatalmas cselekedetben (Mt 21:23) – mindhiába (?). Milyen fájdalmas. Hiába a csodák Messiásra mutató jelei. Hiába minden igyekezete (Lk 13:34) – mindezek dacára: „az övéi nem fogadták be őt” - „nem ismerték fel meglátogatásuk idejét.” És Jézus, mint tökéletes ember, sír. Siratja Jeruzsálemet (jelenét és jövőjét), mert sorsa megpecsételtetett. De amikor a „rablók barlangjává tett” templomról van szó, mint Isten Fia, jósága és őszintesége szigorával tesz rendet: „kötélből ostort fonva” megtisztítja a templomot. Mert az csak „imádság háza” lehet. Cselekedete: ítélet és igénybejelentés - mindkettő a templom állapotára és rendeltetésére vonatkozik. És ez már minket is érint. Mert ez már üdvösségi kérdés. Pál is ezért kérdezi - féltő figyelmeztetéssel: „Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik?” (1Kor 3:16) Mert ahol Ő „szállást vett”, ott többé ne legyen helye a megszentségtelenítésnek!

A te „belső szobádat” milyen állapotban találja ma az Úr? És az imaházatokat? ...Könyörögjünk: „Tiszta szívet teremts bennem Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!” (Zsolt 51:12)

Leopold László

DÉLUTÁN | 

„Megáldalak... és áldás leszel

Igehely: 1Móz 12:1-6; Kulcsige: 1Móz 12:2 „Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel.”

A paradicsombeli bűneset miatt nemcsak a „kígyó” lett átkozott, hanem a Föld is. Az emberiség pedig elindult azon a lejtőn, amelynek végállomása az örök halál. Ám Istennek más terve volt és van az emberrel.

Ábrahám hittel válaszolt az elhívás kegyelmére, bizalommal fogadta a kapott ígéreteket. (Lásd: 22:1-18!) Meg is lett hitének gyümölcse: „az Úr mindennel megáldotta Ábrahámot” (24:1) És Ábrahám áldássá lett: Lótnak, házanépének, mindenkinek. A hithős pédája értesse meg velünk: vagy áldás, vagy átok árad belőlünk. Az ítéletkor is csak ez a két csoport lesz: áldottak, akik öröklik az országot (Mt 25:34) és átkozottak, akik „az örök tűzre” mennek. (Mt 25:41)

Az Ige nekünk szól: „ a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését” (Róm 8:19); számolnunk kell azzal, hogy a világ valóban „új áldásra vár”. (HH 321) Fontoljuk meg: ha elmulasztjuk az áldást továbbadni, felénk sem árad az tovább – így akár el is sorvadhatunk! „Ezért tehát, amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel…” (Gal 6:10) Testvérem, kérjük ma este együtt, alázattal: „Tégy Uram, engem, áldássá!” (HH 715)

Leopold László

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
18 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 34:1-17 Kulcsige: 2Krón 34:3 „Uralkodása nyolcadik évében, már ifjúkorában elkezdte keresni ősatyjának, Dávidnak az Istenét. Tizenkettedik évében kezdte megtisztítani Júdát és Jeruzsálemet az áldozóhalmoktól, az Aséra-szobroktól, a faragott és öntött bálványoktól.”

Mekkora ajándék, ha egy ifjú nem csak az életet fedezi fel, hanem abban Isten kegyelmét és vezetését is. Az ifjúság egyik legpozitívabb jellemzője az elszántság. Amíg az idősebbek könnyebben belenyugszanak a változhatatlanba, megszokják a visszás állapotokat az egyházban, társadalomban egyaránt, addig az ifjúságnak van érzéke arra, hogy ne legyen olcsó megalkuvó, állhatatosan kitartson egy nemes cél érdekében.